Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és jelenleg áll a blogspotos Anyamadár blog is, de legalább megvan. 

http://hicu.blogspot.com/

Gondolom nem szorul bővebb magyarázatra. Nagyon köszönöm a freeblogosok eddigi munkáját, sajnálom, de már egy ideje érett ez a váltás...

Gyertek, nézzetek át. :)

A régi posztokat is lassan átteszem.

Elnézést kérek miatta!

Egy hónapja beindult az egyetem, Mashunak is az egyetemi munka. A gyerekek iskolába járnak, de volt közben egy őszi szünet a múlt héten.

Az Átmeneti Állapot elköltözött ide: nostenyek.com.

A hajamat megint levágattam, most ilyen lett:

Írok szorgalmasan, tanulok (kevésbé szorgalmasan).

Éduának volt a szülinapja vasárnap, gyönyörű nyolcéves nagylányunk van!

(na most is elfutotta a könny a szemem, ahogy beszélek róla)

A tortája apja készítése: pannacotta kalács, a krém tejszín, mascarpone és rengeteg málna (úgy szépen egyben beledobálva), a tetejére meg csoki van ráöntve.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESEM! :)

Elnézést kérek miatta!

Egy hónapja beindult az egyetem, Mashunak is az egyetemi munka. A gyerekek iskolába járnak, de volt közben egy őszi szünet a múlt héten.

Az Átmeneti Állapot elköltözött ide: nostenyek.com.

A hajamat megint levágattam, most ilyen lett:

Írok szorgalmasan, tanulok (kevésbé szorgalmasan).

Éduának volt a szülinapja vasárnap, gyönyörű nyolcéves nagylányunk van!

(na most is elfutotta a könny a szemem, ahogy beszélek róla)

A tortája apja készítése: pannacotta kalács, a krém tejszín, mascarpone és rengeteg málna (úgy szépen egyben beledobálva), a tetejére meg csoki van ráöntve.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESEM! :)

azaz elkezdődött az egyetem. Tegnap már két szemináriumon voltam (éjjel 11-re értem haza vonattal meg bringával) csütörtökön újabb megmérettetés. Mivel ez már a második év, és fel tudtam venni az új régészet tantárgyaimat (tehát kétszakos lettem) a hajtás is nagyobb és a követelmények is.

Közben nagy változások jönnek az Átmeneti Állapoton is (aki nem ismeri, ez egy netes újság aminek az egyik szerkesztője és állandó szerzője vagyok) izgalmas! :)))

Édua szárnyal a suliban, de ez gondolom nem újdonság, Csongi ügyében viszont ma megyünk be megbeszélésre.

Mashu elkezdte az új munkáját, csütörtökön már tanít is az egyetemen.

Megvettem magamnak az új nyúlsapkámat - aztán beköszöntött a 28 fok :) - de sebaj, lesz itt még hideg. Képeket itt találtok rólam és a sapkáról Flóra jóvoltából.

Hát kb. most ez van. Majd mesélek bővebben, amint lesz kis lélegzetvételnyi időm. :)

azaz elkezdődött az egyetem. Tegnap már két szemináriumon voltam (éjjel 11-re értem haza vonattal meg bringával) csütörtökön újabb megmérettetés. Mivel ez már a második év, és fel tudtam venni az új régészet tantárgyaimat (tehát kétszakos lettem) a hajtás is nagyobb és a követelmények is.

Közben nagy változások jönnek az Átmeneti Állapoton is (aki nem ismeri, ez egy netes újság aminek az egyik szerkesztője és állandó szerzője vagyok) izgalmas! :)))

Édua szárnyal a suliban, de ez gondolom nem újdonság, Csongi ügyében viszont ma megyünk be megbeszélésre.

Mashu elkezdte az új munkáját, csütörtökön már tanít is az egyetemen.

Megvettem magamnak az új nyúlsapkámat - aztán beköszöntött a 28 fok :) - de sebaj, lesz itt még hideg. Képeket itt találtok rólam és a sapkáról Flóra jóvoltából.

Hát kb. most ez van. Majd mesélek bővebben, amint lesz kis lélegzetvételnyi időm. :)

Van egy pár kedvenc angol ételem, de a listát magasan vezeti a "jacket potato". Nem egy könnyű étel, hanem igazi laktató téli finomság.

Nem egy nagy varázslat elkészíteni, én most pakoltam éppen be a mai ebédnekvalókat a sütőbe.

Szóval végy fejenként egy-egy nagy sütnivaló krumplit (sajnos nem tudom, hogy Magyarországon ennek melyik fajta felel meg, ennek még utána kell néznem)  mosd meg, dörzsöld tisztára a héját. Azután szurkáld meg villával alaposan, fektesd le és vágj egy keresztet a héjába.

Ezután dörzsöld be egy kis olívaolajjal, sóval majd a 190 fokra előhevített sütőbe tedd be.

Minimum másfél-két óra kell neki, ez függ a krumpli minőségétől is.

Sütés után a krumpli héja ropogós és ízletes lesz, a belseje pedig puha és omlós mint a krumplipüré.

Amikor kész van, kissé nyisd meg hosszában és mindenfélét beletölthetsz. Petrezselymes vajat, majonézes tonhalat, sült bacont, sültbabot paradicsomszószban, currys csirkeragut és így tovább. A tetejét pedig szórd meg jól reszelt sajttal, hogy ráolvadjon.

Nagyon laktató kedvenc. :)

Jó étvágyat!

kép forrása

Van egy pár kedvenc angol ételem, de a listát magasan vezeti a "jacket potato". Nem egy könnyű étel, hanem igazi laktató téli finomság.

Nem egy nagy varázslat elkészíteni, én most pakoltam éppen be a mai ebédnekvalókat a sütőbe.

Szóval végy fejenként egy-egy nagy sütnivaló krumplit (sajnos nem tudom, hogy Magyarországon ennek melyik fajta felel meg, ennek még utána kell néznem)  mosd meg, dörzsöld tisztára a héját. Azután szurkáld meg villával alaposan, fektesd le és vágj egy keresztet a héjába.

Ezután dörzsöld be egy kis olívaolajjal, sóval majd a 190 fokra előhevített sütőbe tedd be.

Minimum másfél-két óra kell neki, ez függ a krumpli minőségétől is.

Sütés után a krumpli héja ropogós és ízletes lesz, a belseje pedig puha és omlós mint a krumplipüré.

Amikor kész van, kissé nyisd meg hosszában és mindenfélét beletölthetsz. Petrezselymes vajat, majonézes tonhalat, sült bacont, sültbabot paradicsomszószban, currys csirkeragut és így tovább. A tetejét pedig szórd meg jól reszelt sajttal, hogy ráolvadjon.

Nagyon laktató kedvenc. :)

Jó étvágyat!

kép forrása

Tegnap szerencsésen megérkeztem a gyerekekkel. Mashu a reptéren várt minket, ami nagyon jó volt.

A repülőút meg rettenet, de leginkább a reptéri része.

Ferihegy 1-en busszal vittek megint a géphez. Felpakolták az elsőbbségi utasokat, aztán a gyerekeseket és végül a sima utasokat. Aztán a gépnél kinyitották az összes ajtót és mire a gyerekekkel felértem - elénktolakodtak az egyéni utasok -, már csak egy azaz egy darab hely volt ahova hárman egymás mellé leülhettünk. Az volt az utolsó.

Ma az erkélyünkön ittam a kávémat, majd elszaladtunk bevásárolni a hiányzó iskolaruha darabokat meg cipőket.

Visszailleszkedünk lassan, bár ez nekem mindig nehéz kicsit.

Tegnap szerencsésen megérkeztem a gyerekekkel. Mashu a reptéren várt minket, ami nagyon jó volt.

A repülőút meg rettenet, de leginkább a reptéri része.

Ferihegy 1-en busszal vittek megint a géphez. Felpakolták az elsőbbségi utasokat, aztán a gyerekeseket és végül a sima utasokat. Aztán a gépnél kinyitották az összes ajtót és mire a gyerekekkel felértem - elénktolakodtak az egyéni utasok -, már csak egy azaz egy darab hely volt ahova hárman egymás mellé leülhettünk. Az volt az utolsó.

Ma az erkélyünkön ittam a kávémat, majd elszaladtunk bevásárolni a hiányzó iskolaruha darabokat meg cipőket.

Visszailleszkedünk lassan, bár ez nekem mindig nehéz kicsit.

El sem hiszem, hogy már egy hete itthon vagyunk. Játszóterezés, kirándulás, Vác, Mesterségek Ünnepe, tűzijáték, barátokkal találkozás. Tele van a naptár.

Úgy érzem magam, mint akit kicseréltek. Ráadásul imádom ezt a kánikulát. :)

Unokatesók

csak még nem "be" :) mert tele vagyunk dobozokkal, zsákokkal - a fele megy a jótékonysági boltba szerintem -, és kell vennünk fiókos szekrényt az Ikeában gyorsan-gyorsan, mert az egy gardrób nem elég.

Van erkélyünk és van két fürdőszobánk, úgy érzem magam mintha szállodában lennénk.  :)

Szombaton kibéreltünk egy Ford Tranzitot - kb. negyven font volt egy napra és a benzin - Zsuzsi vigyázott a gyerekekre, Peti meg segített nekünk pakolni, rakodni. Durva nap volt.

Vasárnap még a másik lakásban takarítottunk, festettünk, de mintha ezer éve lett volna. Végül Mashu fordult párat a kocsival én meg a gyerekekkel hármasban áttoltam a bringáinkat este tízkor. Olyan büszke voltam rájuk, fáradtan, nyűgösen indultunk el - velem együtt - és egész úton tudtunk végül nevetni, néztünk csillagokat, láttunk repülő lampiont.

Az autónk kipufogója meg leszakadt, úgyhogy az meg ment is szervizbe a költözés után.

A netet meg hiába rendeltük meg jóelőre ide, mégsem érkezett meg, csak valamikor augusztus közepén kötik be, ezért eddig nettelenek voltunk, most mobilnetet használok rövidebb időszakokra.

Képzeljétek el, hogy jelölve lettem megint a Goldenblog versenyen :) Nagyon köszönöm a jelölést! Szóval lehet szavazni rám a Helyi.érték kategóriában, illetve az Átmeneti Állapotra az Életmód blogok között. Sajnos kell hozzá facebook azonosító...

Így telnek a napok, készülök haza, mert lassan megyek a gyerekekkel és viszem a Tangle-játékokat is!!!

az egyetemen.

Most madarat lehet fogatni velem, mert a bűvös 2:1 csoportba estem bele és ennél már csak egy jobb van: 1st.

Ezt minimum tartani a diplomáig és csak emelni a szintet!!! :)

Az októberi viszontlátásig meg nyári szünet!!!!!! :)))

Holnap költözés, a furgon megrendelve, a nappalinkban dobozhegyek. Vennem kellett festéket is, mert a penészt el kell tüntetni, mint megtudtuk az irodától, mert miattunk van...

Hát így telnek a napok :)

Szegény gyerekeimet sajnálom, mert rájuk kevés idő jut...

Még régebben meséltem nektek arról a kettősségről ami bennem van. A csecse teáskészlet és a sáros bakancs. :)

Most egy drága barátosném megnyitotta kis Kincsesboltját

körömlakkot vettem ma magamnak.

Tudom, hogy a csomagolás, költözködés kellős közepén nem ésszerű lakkozni, ráadásul a netballmérkőzésen széthorzsolt és sebes kézfejemhez se illik igazán...

De legalább a lelkemnek jóóóó...

:)

ááááá :)))

Ma átjött Zsuzsi barátnőm és segített összecsomagolni a gyerekszobát. Napok óta mindenféle zsákokkal bringázgatok a városban, hol a ruhagyűjtő, hol a cipőgyűjtő konténer a végcél, hol pedig a jótékonysági bolt.

Sírtam ma jó sokat (egyrészt éjjel nem aludtam, másrészt elég zizi vagyok mostanában), ráadásul nem szeretek megszabadulni ezektől a dolgoktól. Játékoktól, kisruháktól, kiscipőktől. Azzal vigasztalom magam, hogy biztosan a legjobb helyre kerültek. Fura mert minden egyes darabról eszembejut az életünk egy töredéke és ezeket kidobni szinte fáj...

Sebaj. Költözünk nemsokára ahol erkélyünk is lesz. :)

Remélem a pókok (tegnap "csak" 16 db volt a sűrűn használt cipősszekrényben) a molylepkék (mosok mindent hatvan fokban ami gyanús lehet, a plüssöket is) és a vízibogarak (pl. silverfish - befújok mindent raiddel) maradnak itt...

Már csak pár nap van hátra a tanévből és a reggeli hektikus és nyűgös bejegyzésem után, most bővebben mesélek.

A legfontosabb: megkaptuk a bizonyítványt. Ismét pár telegépelt A4-es oldal a tanárok személyes kommentjeivel, a fejlesztendő vagy a kiemelkedő tevékenységekről.

Őszintén szólva Édua kissé túlteljesítette az évet, a második osztályos jegyek helyett a harmadik osztályosakat kapta meg (itt az országos átlagot kell hozni év végén, amit szám és betű kombinációjával jeleznek) :) Sőt megkapta a "legjobb diák" (star pupil) oklevelet, amit csak egy gyerek kap az osztályban, értelemszerűen a legjobb. :)

Csongi is nagyon szép jegyeket hozott haza, de különösen matematikából és informatikából teljesített jól. Ő a "legjobb informatikus" oklevelet kapta! :)

Azt hiszem különösen szerencsés szülők vagyunk (és természetesen ez a poszt azért is született, hogy a nagyszülők és a tágabb család is örvendezzen velünk!:)

Majd még kiegészítem később, csak ezt mindenképpen el akartam mondani :)

Már csak pár nap, de ez az utolsó hét!

Végre, végre... Aztán két héten belül költözés, majd erről bővebben később.

egyszer csak rájön az ihlet, hogy írnia kell és tessék, most ez lett belőle:

The crime and the rhyme

The crime and the rhyme are always together,

they never leave each other,

Even if the police car goes:

bling, bling, bling, blang, blang, blang.

In the museums when the siren goes:

inng, inng, inng, inng, inng, inng.

At bedtime when the pub girl goes:

please, please, please.

Even when the citizens say:

help, help, help, help, help, help.

In the jail when the others go:

get me out of here, get me out of here!

They're like a pirate and the parrot, like a wife and a husband, like a vampire and a witch.

They first met when the crime was alone, when the rhyme was alone.

They popped their eyes at each other, so they couldn't move.

Like if they were stuck to the ground with super-duper-luper-shooter glue.

Nem tudom átültetni sajnos magyarra, de szívesen "lenyersfordítom". :)

Ma van hivatalosan vége az egyetemünkön az évnek. Nekem még le kellett mennem pár hivatalos dolgot lerendezni, például befizetni az ötven penny tartozást a könyvtárba és megbeszélni az egyik professzorral, hogy szeretnék önkénteskedni a kiállításon amihez embereket keresett.

Míg Mashu megbeszélésen volt, meg dolgozott kicsit, addig a művtöris diákok pihenőjében várakoztam.

Ahogy ott üldögéltem eszembe jutott, amikor Mashu ELTE-s koreai tanára egyszer kiakadt azon, hogy nincs pihenőszoba, vagy gyengélkedőszoba a ELTE épületében. Szerinte különösen a lányoknak lenne ez fontos "azokon a napokon", hogyha kicsit rosszul érzik magukat.

Hát állítólag az egész csoport kacagott. Főleg, mivel akkor úgy volt, hogy még termük se lesz az órákhoz, nemhogy pihenőszoba. Én is mosolyogtam mikor erről beszélgettünk, miért is kéne ilyen.

Aztán úgy hozta a sors, hogy nagyon sokat használtam az elmúlt években a pihenőszobát két előadás között.

A könyvtárban is lehet kényelmesen tanulni a hatalmas kanapékon, de a pihenőben enni, inni is lehet. Hát most pár hónapig nem látom a kis kedvenc pihenősarkomat, ezért csináltam róla nektek pár képet, hol is szoktam írogatni.

Kanapé, a kiskosaram, a fél laptopom, meg a jobb térdem :)

Üzenőfal, tábla, másik kanapé és számítógépek. Az ajtó számkódos, ide csak a kiválasztottak jöhetnek be. :)

A postaszekrény és papírdobozokban a már kijavított dolgozatok.

Fa a hatalmas ablak előtt és a lépcső az előadótermekhez.

A kedvenc lámpáim.

Hát itt és így tanulgatok a szabadidőmben. :)

pláne nem húszat.

Kicsit sokfelé szabdaltam szét magam és pont a legfontosabb dolgokra nem jutott semmi időm.

Sok minden történt velem és körülöttem, sok minden alakulóban van és sajnos már most elértem ahhoz a ponthoz, hogy rohadtul nem akarok a saját bőrömben lenni pedig még csak a teendők elején állunk.

Augusztus elsején költözünk, hogyha az ügynökség jóváhagy minket, a könyveink és pár dolog már dobozokban pihen. Korán el kell kezdeni...

Közben ásatásokra nem jutok el, a tanulásra nincs energiám (jó szarul teljesítettem a nyári harmadévben), testileg egyre jobban eltunnyadok, punnyadok - már hányok magamtól -, a gyógyszerterápiát meg abba kellett hagynom olyan durva pánikrohamaim voltak tőle.

Az első lépés, hogy felfüggesztem az emailcímemet itt a blogon (még megpróbálok válaszolni azoknak akik eddig küldtek leveleket, illetve akivel már leveleztem az nyugodtan írhat) és bár igyekezni fogok hírt adni magunkról, de nem ígérem, hogy olyan lesz mint évekig volt, azaz hogy minden nap találtok itt valamit.

Akinek kérdése van, az nyugodtan szóljon itt, amint lehet, válaszolni fogok, de kérlek konkrét kérdéseket tegyetek fel, ne olyat, hogy "családdal jövök ki Angliába mire készüljek?".

Muszáj kicsit lazítanom, mert tényleg nyomasztanak a tennivalók, a megválaszolatlan emailek, a megíratlan posztok amiket megígértem. A párizsi útról szóló félkészen itt pihen, azt sem felejtem és a többit sem, csak nem ígérek dátumot mellé.

Olyan jó lenne olyasvalakinek lenni aki kap a családjától emailt, nem csak folyton szemrehánynak neki, hogy miért nem telefonáltál, régen hívtál, hanem olyan Emőke szeretnék lenni AKIT hívnak, akinek ÍRNAK és nem olyan AKI hív, AKI ír.

És tudom ezt most csúnya dolog volt ide felírni, mert csak.

ami új építésű és ugyanabban a lakóparkban van, ahol a barátaink laknak (együtt vihetjük a gyerekeket suliba majd). Pár dologban rosszabb mint a mostani, például nincs kert a ház körül, így a trambulint el kell majd adni, nincs bringatároló és garázs, kisebb is mint a mostani. DE nincs penész sem, nincs víz a parkettán és nem folyik a falon, valószínűleg nem lesz pókhadsereg minden kis zugban és talán nem fog a fürdőkádból se csigák hada kimászni hogyha jön az esős idő.

A legnagyobb reményem pedig az, hogy nem fogok szétfagyni, hogyha jön a hideg, mert a mostani lakásunk még nyáron is rettentő hideg... nem csoda, az utcaszint alatt van...

Még persze várni kell az elbírálásra, hogy biztosan a mienk legyen, tudjátok credit check meg minden, de a landlord beleegyezett.

Szóval hazautazás előtt lesz nagy költözködés meg minden. Ettől rettentően pánikolok. Utálok költözni, sosem tudom, hogy jól döntöttünk-e, mindig tele vagyok kétségekkel.

Ez nem a lakás, ez az egyetem :)

A legnagyobb hírt még nem is meséltem nektek, hogy Mashut felvették az egyetemre, tanítani fog és közben csinálja a doktoriját. Marad a szakirányában és olyan kutatócsoport tagja lesz, ahol azt vizsgálják, hogy a játék (többnyire robotokkal) hogyan segíti az autista gyerekek szociális képességeit.

Nagyon morfondíroztunk, hogy visszaköltözzünk-e délre, de nem akarjuk Éduát újra ekkora változásnak kitenni. Ebbe az iskolába jár két éve, sok barátja van, mindenki ismeri, kis sztár a tanárok körében is. Csongornak sem tenne jót a változás. Úgyhogy egy évig még tuti maradunk, megnézzük mennyi pénzt visz el az ingázás, aztán lehet, hogy újra campuslakás lesz ebből.

Most ez van.Én kicsit meg vagyok zakkanva, mondom: nehezen viselem a költözéssel járó izgalmakat, a heti pár alkalommal vadidegeneket a lakásban, akiket hoz az ügynökség, hátha valakinek megtetszik a lakást.

A legdurvább az volt, mikor jött egy nő a lányával, megálltak az első szobában és annyit hallottam: - Mi az ott, penész? - Azt hiszem igen - válaszolt az ügynök. ...és már fordultak is kifele. :)

Mashunak sajna a bányában kell güriznie, tehát marad. :(

Ha minden jól megy, akkor addig lezajlik a költözés. Nagyon remélem, hogy sikerül jó lakást találnunk és nyugodtan utazhatunk haza.

közben sír fennhangon, hogy én bántom.

Anyám, mekkora arcuk van egyeseknek!

És tudjátok, mi a legdöbbenetesebb? Az emberek mennek utána mint a birkák és hisznek neki, és engem meg sem kérdeznek. :)

Hát így megy ez. Tragikomédia.

mert eddig nagyjából kussoltam. Pedig félredobott és kitúrt. Közben gyanúsítgat, hogy keresztbe teszek neki, amikor pedig felé sem szagolok, majd belém rúgott még egy jó nagyot.

Ennek az embernek ápoltam a lelkét hosszú-hosszú hónapokig, sokszor akkor is vele foglalkoztam, amikor nem volt rá tényleg időm, mert azt hittem a barátom, hogy számítunk egymásnak és egymásra. Tettem neki egy hatalmas szívességet, amit szépen, lassan a szőnyeg alá söpört, elfelejtette egyszerűen.

Aztán hazudott egyet, majd még egyet, majd megadta a végső döfést.

Közben olyan leveleket küld másoknak, hogy "akiről azt hiszitek szent, hát az nem az" én meg teszem a dolgom csendben mert végre olyan emberekkel vagyok körülvéve akikben még sosem kellett csalódnom. Ahol mindenki egyenlő, ahol nincs nagyvezír.

Hogy miért írok erről most, hónapokkal később? Hát mert szóltak, hogy miután kitakarított minden "számára veszélyes" elemet a felségterületéről, másokat bevett és eltűnt az a "kedves gesztus" is amivel engem végképp kinyírt. De hát hiába, ilyen a világ, a törtetők uralkodnak.

Kíváncsi vagyok, őket mikor fogja átbaszni. :)

Huhh most jó volt kiírni magamból, mert nagyon bánt, hogyha egy barátomnak képes volt ilyet írni rólam (a fenti szenteset), akkor miket ír azoknak akik nem ismernek engem?

És mielőtt bárki felháborodna, és engem gyalázna, azelőtt kérdezze meg magától, hogy vajon meghallgatta valaha ezt a másik oldalt is?

Na mindegy, további sok szépet és jót kívánok neki. Bennem már nincs harag, fájdalom az van, meg egy csomó szar érzés, hogy pl. semmit nem érek és senki vagyok, mert az ő verziójának elkötelezett hívei mind hátat fordítottak nekem. Ráadásul még van egy csomó közös barátunk akiket sem szeretnék elveszíteni.