Végre-végre eljött ez a nap is amire annyit készültünk. Reggel még elvégeztem az utolsó simításokat Édua jelmezén és mivel engem választott kísérőnek nekem is be kellett öltöznöm. A Brighton Festival nyitóeseménye a Gyerekek felvonulása azaz Childrens Parade, amin minden…

...ordítanál!" Ezt szokta mondani Apukám mikor valami baromságot csinálunk és bár néha igazságtalannak éreztem, végül mindig rájöttem bizony heteket kéne végigordítanom a hülyeségemből kifolyólag.   Állandóan hadilábon állok magammal, legfőképp a hajamat…

Napok óta nyomon követem a mostani influenza-híreket - ez kell a magamfajta pánikolós, hipochonder alakoknak - és ma már azon gondolkodtam, hogy a buszozáshoz vegyek-e maszkot magunknak vagy sem. Megyek pénzt kivenni  a falból erre mellettem egy egyetemista srác épp a vakációjáról…

Mint írtam már itt is, ismét repülővel mentünk haza és vissza. Azért választottuk ezt, mert hosszabb időt tölthettünk így otthon és olcsóbbak voltak a jegyek is mint a benzin+szállás+komp együtt.  

Kész lettem. Időben. Kinyomtattam - örültem, hogy volt szabad számítógép a nyomtatós helyen ugyanis ma van mindenkinek a leadási határideje és még ott görnyedtek a többiek -, összefűztem, leadtam. Ismét megfogadtam, hogy legközelebb nemcsak a bevezetést meg a befejezést írom…

Végignézek a szobán, a félig kicsomagolt bőrönd a padlón, kilóg belőle valami ruhadarab, mintha a Kockásfülű Nyúl padlásáról jött volna. A gyerekek mögöttem heverésznek az ágyban - délutáni csendespihenő címén - mert ugyebár anyunak tanulnia kell. Mashu a könyvtárba ment…