Néha az ember onnan kap pofont és akkor, ahonnan és amikor nem számít rá. Ez rossz. De még rosszabb akkor, mikor pont meghoztál egy nehéz döntést és ez a pofon arra csábít, hogy visszakozz... Szar ügy.  

Vannak olyan dolgok Angliában amiket nagyon-nagyon szeretek. Ilyen pl. a régésztársaságom meg a tanáraim. Szeretnek, elfogadnak. Senki nem vitázik azon, hogy ki szólíthatja magát doktornak, régésznek, nővérkének. Senki nem fikázza le azt aki másik országban szerez…

A mai napon ismét iskolába kell mennem, pontosabban megyünk ki a szabadba dolgozni. Nagyon kíváncsi vagyok mit csinálunk majd. Egy kedves csoporttársnőm elvisz autóval csak egy kicsit kell vonatoznom. Most csak ennyi voltam. Este teszek fel fotókat ha jól sikerülnek. :)

A fiam már a negyedik felnőtt-tányérnyi paradicsomlevesénél tart (amibe természetesen betűtésztát főztem)és azt mondogatja közben: - Anya én olyan nagyon szeretlek! Annyira hiányoztál az iskolában! Ezért érdemes ilyen kulináris műalkotásokat készíteni, nem? :)

Szóval visszakerült a linklista az oldalra (pár hiányzik belőle - kérlek titeket, hogy küldjétek el nekem a blogjaitok linkjét, már aki nem találja ott). :)    

Sajnos a "kisöcsémet" ma reggel fel kellett tennem a gépre, a gyerekeknek elkezdődött az iskola és már kész vagyok a mai háztakarítással is. A mai napra húsz CV-küldést terveztem. Már nem is számolom mennyinél tartok.