Egy szép februári délután elindultunk barátainkhoz Dorset megyébe (kb. 200 km-re laknak tőlünk).

Azt hiszem sosem lehet igazán hozzászokni az angol utakhoz, elég gyakori jelenség, hogy egyszercsak a négysávos, középen elválasztott autóút hirtelen kétsávossá szűkül és áthalad egy városkán, hirtelen elfogy a külső sáv... mivel nem sok tábla jelezte ezt előre, az első ilyennél majdnem ránkhúzta magát egy holland kamion. Meglepő élmény volt. Ráadásul elrontottunk egy lehajtót, így éjjel 9 órakor egy kétirányú földúton vergődtünk el végül hozzájuk - ha szembejött volna valaki, akkor úgy kétszáz méterenként volt lehetőség egy félrehúzódásra, de különben csak a sövényt láttuk kétoldalt...

Nagyon jól éreztük magunkat Péternél és Áginál, Édua úgy elvegyült a csajszik között, hogy még éjszaka sem aludt a mi szobánkban.  Csongor viszont elég nehezen viselte a változást, állandóan nyafogott valamiért amit csütörtöktől vasárnap reggelig bírtam idegekkel kb. 

Rengeteget beszélgettünk és csak csodáltam milyen ügyesen szerveződik a nagycsalád élete. :)

Többet nemigen szeretnék írni, mert nem kértem engedélyt a vendéglátóktól. :)

Azért pár képet idebiggyesztek Weymouth-ről, egy jórészen homokos a tengerpartja ami igazán meglepő volt és egész Dorset valahogy harsogóbb zöld mint Sussex - lehet, hogy túl közel vagyunk Londonhoz :) - és harmonikusabb. 

Voltak Mashuék egy földvárnál is ahol ásatások folytak - sajnos én pont nem mehettem be, mert Csongor elaludt a kocsiban. 

Végül vasárnap hazaindultunk, de nagyon maradtunk volna még :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.