Úgy csomagolnék én is anyuval együtt, őt reggel feltennénk a gépre mi meg fordulnánk vissza Dover felé, hogy komppal átjussunk a kontinensre és mehessünk haza-haza-haza...

Megcsodálnánk - mint mindig - a belga autópályát, azután át Németországon és Ausztrián keresztül. Könnyeznék (megint) mikor először meglátnám valahova kiírva, hogy Budapest, és várnám, hogy kis piros Villámunk beforduljon a régi utcába ahova születtem és ahol felnőttem...

A forró nyári estén pedig elsétálnánk a körútra fagyit enni, a Gödörnél lógáznánk a lábunkat és elvinnénk a gyerekeket egy késő esti játszóterezésre... közben bosszankodnánk a bunkó autóvezetők miatt, vastagon lepné be a pesti szürke por a lábunkat és éjszaka pedig hallanánk a szomszéd utcában elsuhanó autók zaját...

...de mindez a rossz sem számítana, mert otthon lennénk végre, OTTHON... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.