Piros a kis arca, kapkodva lélegzik, fel-felköhög, szőkés tincsei csapzottan hullanak az arcába.

Beteg a fiam.

Most végre elaludt az apjához bújva, én meg virrasztok tovább, figyelem, hallgatózom. Néha elfog a kétségbeesés, néha majd' elalszom itt az asztalnál.

Már megtöltöttem a kiscsizmákat - mármint a Mikulás - és remélem, hogy reggelre már jól lesz Csongor.

Azért elgondolkodtató, hogy két itthon töltött nap után ismét oviba megy (egy napot) és jó beteg lesz. Vajon kiengedték kabát nélkül az udvarra? Ha szarul volt a gyerek - saját bevallása szerint lefeküdt többször mert rosszul érezte magát -, miért nem hívtak fel???

Köhögés, felsírás, beszél. Kérdezi, hogy a Toby vonat miért nem jár télen.

Apja elmondja neki, majd újra álomba zuhannak. 

Virrasztok, figyelem őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.