Nagyon sok dolog zajlik a blog hátterében amit nem osztunk meg a nyilvánossággal, sokat még a barátoknak sem mondunk el amíg meg nem oldódik. 

Ez a kis bejegyzés talán arra is jó lesz, hogy végre le tudjuk zárni ezeket a dolgokat magunkban. :)

A 2008-as év legnagyobb tragédiája a nagymamám elvesztése volt (erről írtam itt is). Egy házban laktunk születésem óta, vele nőttem fel. Rettenetesen hiányzik.

Szerettünk volna hazautazni a temetésére, de az indulás előtti napon derült ki egy rutinellenőrzésnél (komp kifizetve, szálloda lefoglalva), hogy a 2007 augusztusában vett autónk gyakorlatilag egy roncs, életveszélyes. Mivel már lassan egymillió forintba került a javíttatása a vásárlás óta ez elég nagy érvágás volt számunkra.

Közben a munkaeszközünk is bedöglött, a számítógépünk megadta magát, ráadásul pótolhatatlan dolgokat evett meg a vinyóján amiket nem tudtunk már visszaszerezni. Kellett tehát venni egy újat.

Az autó pótlására felszabadítottunk egy nagyobb tartalékot és már egy újabb autóval mehettünk haza.

A hazaúton nem tudtuk használni a bankkártyánkat (köszönjük HSBC!), így Passaunál már nagyon kétséges volt, hogy hazajutunk vagy csövezünk egy pár napot valahol a két gyerekkel... Végül minden maradékunkat összeszedve úgy jutottunk át Magyarországra (ahol már működtek a bankkártyáink és bőségesen megtankolhattunk), hogy Bécs alatt egy magyar benzinkutas srác beváltotta a forintunkat 300 ft/1 euro áron 2,5 eurora és ebből tankoltunk meg. 

Nem kívánom senkinek azt, hogy Passautól - Hegyeshalomig folyton azt kelljen lesnie mennyit bír még ki a kocsi ennyi liter benzinnel, mikor áll le valahol... vagy, hogy megtapasztalja milyen egy autópálya parkolóban megpróbálni eladni az MP3 lejátszóját...

Végre otthon, de ennek csak pár napig örülhettünk, ugyanis bedőlt a jelzáloghitelünk és értesítést kaptunk, hogy a lakásunkat ekkor és ekkor árverezni fogják.

Kapkodtunk fűhöz-fához, közben minden éjszaka a számolgatás, a rettegés mi lesz, hogy lesz.

Sajnos nem közvetlenül banktól vettük fel a pénzt még tavalyelőtt, így egyszer csak közölték, hogy csütörtökön viszik a lakást, szerda délelőttre barátoktól, családtagtól (hálás köszönetünk!!!) összekönyörögtük az összeget és megmenekült ideiglenesen az ingatlan.

Mivel ők várták vissza a pénzüket természetesen, el kellett adni a lakást - ez a része rohadt nehéz volt, mert egyrészt anyukám és az öcsém laktak ott, másrészt oda születtek a gyerekek, az volt a mi kis közös fészkünk. Egyedül maradtam Pesten a két gyerekkel míg Mashu vagy négyszer oda-vissza ingázott a két ország között repülővel. Erre ment el a karácsonyi hazaútra félretett pénzünk, ezért maradtunk itt most és nem tudtunk hazautazni az ünnepekre.

A visszaútra rendesen felkészültünk, de sajnos Édua nagyon beteg lett, emiatt másik városban kellett szállást keresnünk este és nem értünk el a barátainkhoz. Nürnbergben azonban valamilyen  konferencia volt és nem volt egy fia szálláshely sem. Szerencsétlen lányom vagy ötször hányta össze magát, mikor mentőangyalként ránk telefonált Szabolcs és Zsuzsi, hogy szereztek nekünk szállást.

Mikor megérkezve azt hittük már sínen vannak a dolgaink, végre rendeződik a helyzet kaptam egy levelet az egyetemtől arról, hogy megszüntetik  a hallgatói jogviszonyomat hogyha nem igazolom nekik a tandíjmentességemet. Ezt még nem tudtam prezentálni, mert sajnos a hivatalok malmai lassan őrölnek, de kaptam haladékot.

Aztán jött Csongor hosszadalmas betegsége, ekcéma + diabéteszgyanú. A múlt héten derült ki, hogy rendben van a gyerek. Hála az Égnek!

A magyar autó sorsa - amelyik elromlott - jó darabig nem volt elrendezve  leparkoltuk egy biztonságosnak hitt helyen és néha meglátogattuk. Aztán november 17-én eltűnt.

A rendőrség vitte be egy telephelyre bizonyítékként, mert valaki fel akarta törni. Szétnyomták az ajtaját, elvágták a benzinvezetéket. A cég amelyiknek a telephelyén állt, 850 fontot követelt tőlünk tárolás címén. Szerencsére sikerült elintézni, hogy a rendőrség kifizesse a költségeket, de nem kívánom senkinek azt a pár napot...

...az autó menthetetlen volt, így sajnos bontóba kellett küldeni. Na ez sem érintett valami jól minket.

December 5-én volt egy kisebb műtétem és a mai napon kaptam kézhez a levelet, hogy a szövetminta szerint az eltávolított szövet nem rosszindulatú.

Képzelhetitek milyen "izgalmasan" teltek az ünnepek. 

És ez csak a jéghegy csúcsa, rengeteg rossz éjszakán és nappalon vagyunk túl, igyekeztünk végig a felszínen maradni, nem engedni, hogy elborítsanak a gondok.

Ezért reménykedünk egy kevésbé eseménydús 2009-es évben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.