Magyarnak lenni külföldön I.
2009.02.05. 12:34
Mikor egy angol megkérdezi tőlem meddig maradunk még itt, sosem tudom mit akar hallani, minek örülne jobban.
Ha azt mondom: - Ááá nem tervezzük az ittmaradást, otthon szeretnénk letelepedni...
az vajon jó neki, mert örül, hogy a köcsög kelet-európai nem eszi többet a kenyerét, nem telepszik ide a borzasztó akcentusával, vagy rosszulesik, hogy a szemét háládatlan amint lehetősége van rá lelép ebből a gyönyörű országból.
És ha azt mondom: - Ó gyönyörű ez a hely, szeretnénk még tanulni, meg maradni, hogy a gyerekek tökéletesen megtanuljanak angolul mert hiszen ez Shakespeare nyelve és húú meg haa az angolszász kultúra...
az vajon bosszantja vagy megmelengeti a szívét?
Vagy semmit sem gondol, csak kíváncsi maradunk-e, esetleg ez nála egy egyszerű udvariassági kérdés?
Lehet, hogy én vagyok csak túl magyar mert rögtön a rosszindulatot feltételezem mögötte?
Mindenesetre gyűlölöm ezt a kérdést és a gyerekek (nemjó) orvosnénije mindig felteszi nekem, félévente ha megyünk hozzá...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.