Éduán tegnap este 97 pöttyöt számoltunk meg, a szám azóta csak nőtt.

Csongoron egy-két  "talán barihimlő lesz ez" pötty van csak.

Most pörög mindkettő az ágyon pizsamában. Engedtem nekik egy kis lazítást. :)

A sulit, ovit végighívtam, kiderült ott nincs több megbetegedés, szóval szerintem játszóházból hoztuk haza. 

Tudom, hogy az ön(gyerek)dicséret büdös, de egyszerűen nem bírom kihagyni, hogy ne írjam le, milyen kemény lányom van. :)

Mondom neki: - Cicalány ezeket a bárányokat nem szabad elkapargatni, mert akkor betegebb lehetsz tőle.

Azt válaszolja: - Jól van, értem, értem.

Kicsit később jön hozzám: - Anya nincs erre valami krém? Mert viszketnek, olyan mintha apró koboldocskák mászkálnának a bőrömön...

- Sajnos nincs kicsim, azt mondta Eszter doktornéni, hogy ne kenjük, ne csináljunk semmit, gyorsabban gyógyul.

- Értem...

Néha mondja nekem napközben, hogy itt jön egy újabb koboldocska és akkor jól megfújkáljuk, megvarázsoljuk, hogy ne viszkessen, de basszus nem kaparja, nem vakarja...

Olyan önuralma van, hogy csak na! Ezt már rengetegszer bizonyította, csak mindig elképeszt. Azt hittem óriási harc lesz a "ne vakard" de nem az...

A nagybeteg a pólómban. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.