Itt az elmaradt beszámoló. :)

A múlt héten elsősorban azért utaztunk fel a fővárosba, hogy Mashu találkozhasson pár nagyon-nagyon fontos emberrel, ezért korlátozva voltak a lehetőségeink abban, hogy mit nézünk meg. Szerencsére már a vonatozás és metrózás is nagy élmény volt a gyerekeknek, így nem kellett nagyon programokon törni a fejünket, ami jön az jön. :)

Első megállónk egy egyetem volt és míg Mashu tárgyalt én a college étteremében etettem a kicsiket. Nagyon meglepett, hogy eléggé lepukkant volt a környék, már elszoktam itt - lent délen, vidéken - ettől. A vasútállomástól sétálva sok pici koszos, trafikszerű boltot láttunk, az egyetem maga pedig otthonosan elhanyagolt képet mutatott, úgy nézett ki mint egy gimnázium Pesten (az én időmből), találtam pár ajtót aminek a színe is az a fura zöld volt, mint nálunk a suliban.
Az étteremből hatalmas üvegablakok nyíltak egy nagyon hangulatos kis belső udvarra,  szerettem volna még ott üldögélni, de mehetnékjük volt - már a sapkával bábozás sem kötötte le őket - így sétálni indultunk.

Csongor az egyetemi étkezőben, az ablakon túl a hangulatos kis udvar

Megdöbbenve láttam, hogy ki van írva a fűre egy táblára, hogy "a gyep a ... College tulajdona és jogosulatlanul ne használják azok akik nem tartoznak az egyetemhez". Fura volt, mert csak Cambridge-ben tudtam ilyen szabályról, de gondolom a nyiltszini barbecue-zást meg a focibajnokságot büntetik itt nem azt ha két tizenkilós Pupics beszaladgál. Végül nem mentek fel a fűre, mert csodálatos örömet leltek egy kavicságy bizgálgatásában, aztán meg lefoglaltam őket Findusz egyik meséjével.
(Zárójelben megjegyzem, engem az én hites Uram "paranyúlnak" hív, mert ha meglátok valami szabályt kiírva már folyton azon aggódom mikor szegem meg véletlenül és mikor lép hozzám oda a gyepmester/biztonsági őr egy vaskos büntetéssel a kezében. :))

Na mire Mashu végzett jól kiszaladgáltuk magunkat és irány a "Belváros" itt egy galéria kávézójában volt találkozónk egy másik fontos emberrel.
Gondolkodtam milyen múzeumba mehetnék el a gyerkőcökkel a közelben, de egyszerűen ottragadtunk a Wellcome Collectionban. Elég régóta tanulgatunk az emberi testről, beszélgetünk betegségekről és az itt lévő kiállítás pont gyógyszerekről, emberekről, testről szólt.
Egyszercsak odalépett egy lány hozzánk és kérdezte, hány gyereknek kérek "foglalkoztató csomagot"? Csak Éduának kértem, mert nem tudtam KisCsücsköt érdekli-e. Így kapott Édua egy gyönyörű textilzsákot tele mindenféle jóval, volt benne gyurma, vicces álbajusz, foglalkoztatófüzet amiben a kiállítás anyagával kapcsolatban voltak mindenféle szórakoztató feladatok.
Az egyik teremben ki voltak rakva színes ceruzák meg kis kartonlapok, egy szót ki kellett választani a kartonlap hátuljáról, a másik oldalra meg megrajzolni azt, végül pedig ki lehetett tenni a falra. Édua a "pregnancy"-t választotta, anyukát rajzolt babával a hasában, közben KisCsücsök meg boldogan nyomogatta a gombokat amik egy átlátszó emberi test modellen különböző szerveket jeleztek és mondogatta: - Ez most a vesze, az meg a jépe... (azaz vese és lép:))

A maradék időt városnézésre használtuk fel. A Covent Gardenbe vezető metrókijárat ismét a már régebben említett liftes megoldással működött. Bezsúfolódtunk egy hatalmas személyliftbe, én meg kérdezgettem Éduát, hogy felvegyem-e, kap-e ott lent levegőt. Jól volt, de főleg azért, mert a mellette álló srác kicsit arrébb húzódott mikor meglátta, hogy ott egy kicsi, hogy ne nyomja össze. Meg is jegyeztem:
- Nézd milyen aranyos ez a bácsi, vigyáz rád, hogy legyen helyed.
Erre megszólal egy hang magyarul: - Bácsi, bácsi.. huszonhárom éves vagyok csak. :)

Hát akkorát nevettem, elnézést kértem tőle és mondtam, hogy a kicsinek mindenki bácsi még. :)
Nagyon aranyos volt, utána mosolyogtam egy csomó ideig, annyira kellemes meglepetés volt a találkozás.

Éttermek, kávézók, piac, utcai mutatványosok. Mediterrán hangulat kissé borongós éghajlat alatt. :)

Covent Gardenben egy nagyon vicces utcai mutatványos előadását néztük végig a földrekuporodva, fantasztikus az a hely, csodálatos az atmoszféra. A srác egyébként amelett, hogy zsonglőr/bűvész volt, még vicces elemeket is belevitt az előadásba. Kevés trükköt adott elő, de szórakoztatóan (és jó hosszan:))

Magas széken egy hengeren egyensúlyozva késekkel játszik

Ez pedig egy tipikus vaslánccal körbekötözős-kiszabadulós trükk, hatásos előadásmóddal körítve

Végül a Trafalgar térre sétáltunk, mert Éduának ígértük, hogy fotózkodhat Aslan-nal (nagy kedvence a Narnia krónika és most minden fiúoroszlán Aslan neki. :))

Édua és Aslan (azért ilyen keskeny a kép, mert rengeteg srác lógott le jobbra-balra az oroszlánokról, levágtam most őket)

Szép volt, jó volt de rengeteg ember van mindenfelé, ehhez nehéz hozzászokni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.