Anyamadár Angliában Archív

Ezt a blogot 2006-ban kezdtem el. Azóta nagyon sokat változtam. A régi bejegyzéseken néha nagyokat röhögök (vagy szörnyülködöm) de hát ez is én voltam valaha. Íme az eredeti bevezető: "Megpróbálok egy kis betekintést adni a mindennapjainkon keresztül abba, hogy milyen az élet Angliában, két pici gyerekkel, nyelvtudás nélkül egy egyetemi campuson. Árkon-bokron át, napsütésben, zúgó szélviharban is a férjem oldalán. Na meg persze szeretném naplóként használni az oldalt az itthonmaradt család és a barátok részére :)"

Keresés

Friss topikok

  • Nanda: Nos, e9n ele9gge9 elrontottam, vgayis fe9lree9rtettem. Azt hittem 30 000 szf3bf3l e1llhat maximum.... (2013.01.28. 02:06) Önkénteseket toborzunk
  • Hinatadono: Az igazse1g az, hogy nagyon jf3nak tatorm ezt az előny-he1tre1ny rendszert, de az e9n megle1te1som... (2013.01.28. 00:28) NHS sokadszorra - a Haywards Heath-ig kórház
  • Amy: fegyenc neked jobbule1st ne1lam mfalt he9ten volt a fre1nya ne1tha előtte meg jusutju szemine1rium... (2013.01.27. 21:08) Találtam valamit,
  • Jovita: Koszonjuk a cikket, eedkres volt olvasni!De a legfontosabb hogy ertelmet talaltak ebben a nyelvben... (2013.01.27. 12:32) a kicsi...
  • Elizabeth: Afrad: Mint ahogy a Fe9rfiak alapszabe1lyai nőknek cedmű f6rf6kbecsű műben is sezeeprl: a sedre1... (2013.01.27. 10:14) Utazás, érkezés

Linkblog

Archívum

Feedek

XML

Telefonok

2009.03.30. 18:52

Belefutottam egy érdekes gondolatba egy kedvenc blogomon. (Mivel a szerzőktől nem kértem engedélyt a pontos közlésre ezért csak nagyvonalakban írom le).

Az volt a lényege, hogy ne nagyon hasonlítgassuk össze a két országot (Magyarországot és Angliát) mert az az otthonélőknek rosszul eshet.

De miért is említem ezt? Mert két napja feküdt a piszkozatok között ez a kis poszt és azt gondoltam ezek után nem jelentetem már meg, de rájöttem, hogy tanulságos is lehet (na meg írok végre megint valami jót az angolokról). :)

 

 

A minap a mobilomon felhív az angol bankunk egyik ügyintézője. Kedvesen beszél, elmondja a következőket: észlelték, hogy vásárlásnál a számlánk mínuszba ment és hogy ne legyen ebből kellemetlenségünk - bár nem rendeltünk folyószámlahitelt - ők azonnal kiegészítették az összeget. Szóval ha bármilyen pénzügyi gondunk van, tudnak segíteni.

Teljesen pánikba estem, nagyon profi pánikoló vagyok ugyanis ha pénzügyekről vagy az autóról van szó. A telefon túlfelén ezt a zavart érzékelte a fiatalember és nagyon aranyosan nyugtatgatott, beszélt nekem hosszú ideig. Mikor elköszöntünk, komolyan, szívből megköszöntem neki a segítségét.

Nem vagyok ám naív, tudom, hogy nem szeretetből beszélget velem kedvesen az ügyintéző az angol banktól, hanem ez üzletpolitika. De akkoris jobban esik. Tőlem gondolhat rólam bármi hülyeséget, elküldhet melegebb éghajlatra magában, de legalább szóban jófej :)))

 

Utána haza kellett telefonálni, hogy időpontot kérjek a gyerekeknek Budapesten egy helyre.

- ZengőhegyiKispiliciKáefté tessék!

- Jónapot kívánok Anyamadár vagyok...

- ZengőhegyiKispiliciKáefté tessék!

- Igen kérem, szóval jónapot kívánok van két gyermekem és szeretném a Zengővölgyi KispiliciKáefté...

- Zengő-H-E-GY-I-KispiliciKáefté -kissé megnyomva, hisztisen a vonal túloldalán...

- Óóó elnézést - egy ilyen leteremtés után már tiszta görcsben vagyok, hebegek-habogok hogy is lehettem ekkora szemétláda elrontottam a Káefté nevét, ide nekem a korbácsot, hamut a fejemre. - Szóval őőő... szeretnék nekik időpontot kérni.

- Ekkor van időpont 10-re meg 11-re...

- Őőő... pillanat - naptáratlapozgatok - másik nap nincs szabad időpontjuk kérem?

- Nincs - úgy mondja, mintha baromira feltartanám szegényt, már a tenyerem is izzad... - Nos?

- Köszönöm szépen a 11 óra megfelel. A gyerekek neve: AnyamadárKislánya meg Kisfia.

...

 

Esküszöm ki kellett mennem gyorsan innom egy pohár vizet olyan ideges lettem.

Miért beszél így velem egy olyan ember aki a telefont kezeli ennél a Káefténél és az ügyfelekkel való kapcsolattartás a dolga?

Kioktat, leteremt, sürget... nekem ez nagyon rosszul esett...főleg így az előző telefon után durva volt a különbség...

 

Azért megjegyzem, hogy otthon is egyre többször találkozom olyan ügyfélszolgálatosokkal, telefonos munkatársakkal akik türelmesek, tündériek és kedvesek - nem irigylem őket, mert biztos nagyon sok bunkót kell elviselniük - szóval ezerszer köszönöm itt is nekik, becsüljük meg őket rendesen!!!

 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szerző: Hicudzsi

11 komment

Címkék: Magyarország Anglia

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://hicudzsi.blog.hu/api/trackback/id/tr795549927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pandi 2009.03.30. 20:15:41

Hicu, ez így egyáltalán nem sértő, sőt, én is azt mondom, hogy az egészséges összehasonlítás kell és jó, hiszen tudnunk kell, hogy nem csak úgy működhetnek a dolgok, ahogy "itthon" megszoktuk, hanem lehet ezt (vagy azt) jobban is csinálni, ahogyan máshol működik is. Így talán a következő alkalommal, amikor egy modortalan ügyintézővel találkozom, akkor akár szóvá is teszem neki, hogy lehetne kicsit udvariasabb és kedvesebb is. Az viszont nekem sem tetszik és ilyennel már találkoztam, amikor egy külföldön élő honfitársunk egyoldalúan az egekig magasztalja az új hazáját és fennen hirdeti, hogy "NÁLUNK minden milyen kifogástalanul működik, bezzeg NÁLATOK minden mennyire elmaradott és sz.r". Na ez, tényleg lehet bántó is (már annak, aki ezeket felveszi). Ettől függetlenül még egyszer mondom, hogy a fenti példádban teljesen igazad van, nem is ragozom túl.:)

58775 2009.03.30. 20:45:37

Pandi :) Az az igazság, hogy mikor otthon éltem elfogult voltam nagyon, a tipikus "magyar narancs" effektus, ilyen is meg olyan is, de a MIENK. Most, hogy csomó dologra jobb rálátásom lett, jobban látom a problémákat. Én azt gondolom Magyarország a hazám és felelősséggel tartozom érte és rettenetesen fáj, hogy látom a lehetőségeket és látom, hogy hogyan NEM valósulnak meg... Mások már hátat fordítottak a dolgoknak és nagy a keserűség bennük, van akinek még új az élmény a választott hazájában és ezért lelkendezik, ezért lát ott mindent szépnek és jónak ugye Kansasban meg minden szürke és síkság... Mint Dorothynak az Óz-ból, van akinek kicsit el kell mennie ahhoz, hogy közelebb lehessen a szülőhelyéhez. Én megértem őket is. Szerintem ezeket nem szabad tényleg a szívünkre venni. :) Majd írok egyszer a külföldre költözésről is, soha nem hittem, hogy egyszer majd én is megteszem...

Ziebi 2009.03.30. 21:35:09

Én éppen most kaptam otthon több dícséretet is, amiért a rossz vagy kevésbé jó dolgokról is írok a blogban...szerintem így hiteles. És nagyin igyekszem hogy elkerüljem az otthonlét alatt felgyülemlett sérelmek bejegyzésekbe való öntését...pont ezért... szerintem lehet jól csinálni az összehasonlítást. amúgy hozzátenném hogy ez egy amolyan magyar mentalitás szerintem hogy a kinti jóhoz is szkeptikusan állnak hozzá sokan, és nem tudnak örülni az örömünknek. nekem ez utóbbi esik rosszul. na lehet elkanyarodtam de ez jutott eszembe :) ja és most otthon mi több kedves mint nem kedves ügyfélszolgálatossal találkoztunk :))

Pandi 2009.03.30. 21:47:33

Hicu, bennem is sok a keserűség, hiszen én még itt élek!:) Komolyra fordítva a szót, némi rálátásom nekem is van, éveken át dolgoztam külföldiekkel (illetve amióta csak dolgozom, külföldiekkel, illetve -nek), az első időkben ráadásul rengeteget is jártam ki. Persze tudom, ez nem olyan, mintha kint éltem volna, de mégis volt egy olyan időszak az életemben, amikor a munkán kívüli időm java részét (szezonok közötti többhetes szüneteket) Olaszországban töltöttem, így sok mindenről volt összehasonlítási alapom. Azaz úgy gondolom, hogy a hibák zömét látom és rettentően bosszantanak, zavarnak és el is keserítenek, mégsem mondom azt, hogy bezzeg Olaszo.-ban minden milyen frankó volt, itthon meg van a nagy fertő és minden rossz, mert ez így egyszerűen nem igaz. Akiktől egyébként én ezt a bezzegelős hozzáállást tapasztaltam, azok többnyire évek óta élnek ott ahol, de legalábbis külföldön. Tehát az "építő jellegű" kritika valóban akár segítő is lehet és előre vihet, a magasról lesajnálás soha. Engem különösebben nem rendít meg ez a fajta viselkedés (a szívemre meg aztán végképp nem veszem), véleményem viszont van róla.:))

Judit 2009.03.30. 23:46:33

Hát nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy nem fogom szidni azt az országot, amit én választottam, önként és dalolva. Ha megkérdezik, persze, hogy elmesélem, mi az, ami nem jó, nem tetszik. De pl. a szüleimet nem keserítem el azzal, hogy a blogomban panaszkodom. Amúgy is nehéz egy új országban helytállni, mindent újra kezdeni a mínusz egyről, ha még a negatív gondolatokkal is nehezítem a saját dolgom, az nem jó. Nyilván nem tökéletes minden itt sem, de léptékekkel jobban mennek a dolgok. Van egy kedvenc részletem a Brian életéből, és nekem mindig az jut eszembe arról, ha valaki azt az országot szidja, ami befogadja őt : http://www.youtube.com/watch?v=trGUgMJwDLE&feature=related (1 perctől van az ominózus rész) Ziebi, ne érts félre, nem azt mondom, hogy te pl. szidod, vagy ilyesmi. De van olyan, aki meg csak panaszkodik, de nem megy vissza Mo-ra... Ha elkezdem összehasonlítgatni a dolgokat, akkor annyira erős a kontraszt, hogy nem tudom becsukni a szemem és azt mondani, hogy mégis jajdejó Magyarország. Mert nem jó, épp ezért jöttünk (mi legalábbis) el... De igyekszem ma már nem hasonlítgatni, inkább csak leírni, hogy itt mi van. A hasonlígatást meg meghagyom az olvasóknak. :) De nyilván másképp látja az, aki átmenetileg van egy országban, meg másképp az is, aki végleg le akar ott telepedni. Az ember a saját döntésének helyességét szeretné bizonyítva látni, ezért hajlamos szebbnek látni a dolgokat, ezt aláírom. :)

119397 2009.03.31. 00:11:14

Szerintem mindegyik hozzászólás igaz. Ennek ellenére én szoktam összehasonlítani... lehet, hogy nem helyes. A (nagyon naiv) célom az, hogy ami itt jó, abból lehet tanulni, ami meg rossz azt meg ne vegyük át... Én azt vettem észre, hogy ami otthon rossz, az nagyon elkeserít (érthető okokból: közel áll a szívemhez). Ami meg itt rossz, az meg fejrázogatós, felháborítós érzés... Ez most olyan hosszú komment lett (mármint nekem), hogy már el is felejtettem mit akartam írni ezzel kapcsolatban... (túl késő van már az agyamnak...)

Bonca 2009.03.31. 07:49:56

Én Skócia-Magyarország pozitivum-negativum mindkétféleképpen elő bírnám adni, úgy is, hogy Magyarország jöjjön ki jól, és úgy is, hogy Skócia! Szituációfüggő szerintem. A banki példához is tudnék ellenpéldát mesélni .Én úgy érzem, hogy kint alapvetően számíthatsz egy közepesen udvarias kedves hozzáállásra, az adott szakma képviselőjével találkozol, nincs benne az ember, aki korán kelt és ilyen olyan bosszúságai vannak. Magyarországon az eladótól az ügyintézőig mindenkiben nagyon jelen van a magánember az aktuális hangulatával épp ezért kifoghatsz nagyon kellemes és nagyon undokot is. Mindenesetre pl. busszal-babakocsival jobb ithon közlekedni, mint ott volt. Ha kisgyerekkel, babakocsival közlekedek nap mint nap, igaz, hogy nincs ehhez tervezve sem az üzletek bejárata, sem a buszok, de nap mint nap találkozom minden szituációban olyan emberekkel aki odaugrik, segít, megtartja az ajtót stb. és közben szól egykét kedves szót a gyerekekhez. Ez most csak úgy összevissza, de tényleg fel tudnám sorakoztatni itt is ott is a jót, attól függően mit akarok hangsúlyozni. (Én mindkét helyet nagyon szeretem, hiányzik is Skócia, de azt hiszem onnan jobban hiányozna Mo.:)

Bonca 2009.03.31. 07:59:28

bár őszintén...szeretnék több életet és több országban is élni rövidebb-hosszabb időt..

magenta 2009.03.31. 08:22:41

Nekem az az érdekes tapasztalatom, mivel a munkám pont ilyen, hogy ügyfelek és sokat csörgő telefon, hogy itthon sokszor zavarba jönnek, ha kedves vagyok, ha visszahívást ígérek, mert utánanézek valaminek, meglepődnek, amikor valóban visszacsörgök, mert nem ehhez vannak szokva. Mindig azt szoktam mondani, én úgy végzem a dolgom, ahogy én elvárnám ügyfélként. :) De ügyfélnek lenni rettentően utálok. :(

jidele 2009.04.01. 09:41:57

Ez sztem olyan, mint amikor a gyerektől kérdik, kit szeret jobban, apucit vagy anyucit. És attól, mert látom valakinek a hibáit, még szeretem. Csak szeretném, ha neki is és nekem is jobb lenne a hibái nélkül. Az ügyintézők meg...az a helyzet, hogy gyomorgörcsöt kapok a gondolattól, hogy idegen embereket fel kell hívnom, pont emiatt. Hogy majd ordítani fognak velem, és nem értik, és nem leszek elég gyors és pontos és ügyes. Ezért eleve támadó pozícióból indulok, ami egy szemétség az ügyintézővel szemben. Magammal meg kiszúrás, mert nyilván nem lesz velem kedves senki se, ha én bunkó vagyok. 22es csapdája. Pláne, hogy állítólag alapjáraton arrogáns a stílusom, akkor is, mikor igyekszem nagyon kedves és udvarias lenni :s

Engin 2012.06.04. 04:09:03

Megan congratulations on all your sucecss may this venture be a profitable one. We as a community are blessed to have you. I totally enjoy your work. I don't know most of your subjects and yet with your vision you make a still photograph come to life and that is what keeps my drawn to your work I look foward to your post on FB. May God continue to bless your family.
süti beállítások módosítása