A tanítónénik

2009.07.09. 20:12

Ma voltam Éduával osztálykiránduláson segíteni a tanítónéniknek. Két felnőttre jutott öt gyerek de még így is kegyetlenül megizzasztottak mindenkit.

- Marley, gyere le onnan!  - Jacob hova tetted a szemüveged? - Molly voltál pisilni? Légyszíves most menj el... - 1-2-3-4... csak négy gyerek, hol van Damien?

Nekem nagyon jó emlékeim vannak az általános iskolás tanítónénimről, mind a mai napig képes vagyok felidézni ahogy áll az osztály előtt,  vállán a kardigánja amibe szinte sosem bújt bele, szemüvege láncon lóg a nyakában és türelmesen hallgatja ahogy a kisdiákja betűzi a Két Lottit. Minden tiszteletem a tanítónéniké, akik elindítják a gyerekeket a tanulás útján. Nagyon-nagyon sok múlik rajtuk és nagyon nehéz a munkájuk. Szerettem volna írni róluk, de helyettem megtette más, sokkal szebben mint ahogy én ki tudnám fejezni magam.

"Mennyi türelem kell ezekhez az alsósokhoz, csupa fogatlan, mint az öregek, nem tudják kimondani az r-t meg az s-t, az egyik köhög, a másiknak vérzik az orra, a harmadik elvesztette a pad alatt a facipőjét. (...)

Ötvenen egy osztályban, és egy se tud semmit, a kezük ügyetlen, és mindet meg kell tanítani írni! A zsebükben gombok, édesgyökér, dugók, téglapor és még isten tudja, mi minden, a tanító néni nem győzi kibányászni, még a cipőjüket is telidugdossák mindenféle vicikvacakkal.

És az órákon nem figyelnek: ha berepül egy légy az ablakon, már fenekestül felfordul az osztály, nyáron meg százszorszépet, füvet, cserebogarat hordanak be magukkal, a bogarak aztán a tintatartóba potyognak, és írás közben vastag vonal jelzi, merre járnak. A tanító néninek muszáj anyáskodni velük, öltözködni segít, bekötözi a megszúrt ujjakat, felszedi a leesett sapkákat, ügyel, nehogy összecseréljék a kabátjukat, különben pityeregnek és visítoznak. Szegény tanító nénik!"

Edmondo De Amicis: Szív, Fordította Székely Éva

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hicudzsi.blog.hu/api/trackback/id/tr325550007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vianne. 2009.07.09. 21:17:15

Imádtam ezt a könyvet!!!Még mindig megvan:)

74111 2009.07.09. 21:54:15

Én ezt nem is olvastam, a kutya fáját! Pótolnom kell, na majd hamarosan megyünk Magyarországra! Én nem panaszkodom! Mind a négy gyerkőcnek nagyszerű tanító nénije volt, főleg az első két évben. Dávidnak utána sajnos nem, de az már másik történet. És Barnusnak igazi, régifajta, mosolygós, buksisimogatós, kedves, bujós tanító nénije volt ebben az évben, akit a szülők is nagyon szerettek (és ez a mai világban nagy szó ám). De nekem mindennél többet jelentett az, ahogy a gyerekem szeme fölcsillant, amikor megjelent Erika néni az udvaron, és boldogan rohant hozzá átölelni őt. Barnus (bár már 9 éves) még most is van, hogy odaszalad hozzám, csak megölel és megy tovább. Az iskolába amikor eszébe jutottam és nagyon hiányoztam neki, akkor csak odaszaladt Erika nénihez, megölelte, szorította és megnyugodott. És ő engedte, Barnus megnyugodott. Ha fájdalmai voltak a betegsége miatt, akkor mindig szeretettel babusgatta, simogatta, amig elmultak a fájdalmai. Csodálatos ember, és csodálatos tanár. Csak ilyeneknek kellene mennie tanárnak.

boushra 2009.07.09. 23:07:07

szia hicudzsi!!! olyan regota nem irtam ide!! eloszor is szeretnek gratulalni Tamasnak a diplomajahoz, meg kivanok nektek mindkettotoknek nagyon sok szep sikert, folyamatosan rengeteg munkalehetoseget (banalis, de tudom mennyire fontos), es nagyon sok boldogsagot!!! bocs, h itt offolok, szoval en is szeretem ezt a konyvet, mondd az olasz kollegam mert nem ismeri ;)? sziasztok!! boushra

Ziebi 2009.07.10. 00:29:52

Én is mindig azt mondom, az menjen tanárnak, aki anno első helyen azt jelölte meg...nem csak valami végső megoldásként...

116268 2009.07.10. 21:35:52

De jó! :-) Jó volt a kirándulás? Szép írás, szerintem olvastam már, de elfelejtettem. Bár eddig még csak óvónénijeink vannak, de szerencsére tündériek. Főleg az egyik, de a másik is felvette Annát, amikor szomorú volt. Ez viszont úgy elszomorított: http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/wales/8073905.stm - a tanítók nem mernek a gyerekhez érni, akkor sem, ha segítségre van szüksége (pl. elesik), mert attól tartanak, hogy az állásukba kerülhet. :-(

Lele 2009.07.13. 00:16:26

Elolvastam a cikket és elképedtem,hova lyukadunk ki,ha ilyen írányba halad a tanár-diák kapcsolat?Hol van az ös-bizalom?Egyszerüen elszomorító. Nekem egy idös tanító nénim volt,de szeretettel gondolk a mai napig rá.Kiváncsi vagyok Alvin,hogy "gondol-érez" a tanítónénijéröl?!
süti beállítások módosítása