Egy ideig azt gondoltuk sikerül itt megtelepedni délen. Sikerül lakást találni az iskola közelében és a gyerekek oda járhatnak továbbra is.

Sajnos mostanra bizonyossá vált, hogy ez lehetetlen.

Az biztos, hogy megyünk északabbra, de a legbiztosabb, hogy a gyereknek iskolát kell váltani.

Sokat beszélgettünk róla már, megnézegettük a városban levő iskolákat, a honlapjukat. Tetszik is a lányzónak nagyon, de tegnap az utolsó tanítási napon mégis megtörtént amitől tartottam.

Reggel mikor bekísértem az osztályterembe rettenetesen sírni kezdett. Vigasztaltam, ölelgettem azután átvette tőlem a tanárnénije. Hát nehéz volt  így otthagyni.

Délután mikor elköszöntek tőle a tanárnénik láttam, hogy könnyes lett a szemük. Még az igazgató(néni) is kiszaladt az irodából, hogy elköszönjön a lányomtól.

Nagytesók, iskolatársak, osztálytársak integettek neki: - Szia Édua!

Sőt amin nagyon meglepődtem számomra ismeretlen szülők mondták: - Szia Édua jó vakációt!

Tudtam, hogy sokan ismerik, mert nagyon barátságos és nemcsak az osztálytársaival ismerkedik, de ez nagyon megmelengette a szívemet és azért bevallom sajgott is pont emiatt.

Este az aláírt osztályfényképet  felállította a monitor elé és úgy nézte "velük" együtt a mesét.

Remélem ha sikerül most valahol lakást találni akkor ott tudunk maradni pár évig, azon a településen, hogy ne kelljen sulit váltania míg be nem fejezi legalább az alsó tagozatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.