A héten volt fogadóóra az iskolában. Mindkét gyerek tanítónénije jó tíz percet beszélt, elmondták részletesen, hogy hogyan haladnak a gyerekek, miben erősek, miben kell erősíteni őket.

Csongor természetesen le van maradva az írással, de ezen nem csodálkoztunk, mert eddig egy percre sem érdekelte se a papír se a ceruza (nem segítettek a vonatos, rakétás kifestőkönyvek sem).

Viszont az építkezés meg a matek nagy erőssége. Képről bármilyen bonyolult szerkezetet megépít, kominál, újakat kitalál. Számolásban meg tízig nagyon ügyesen ad össze.

Ez azért megnyugtatott és az is, hogy kezd végre feloldódni, barátkozni a társaival.

Éduánál rendben van a tanulás, a nyelvtannal van baja (igeidőket nem használja mindig helyesen), de mindig csodálkozom mikor ezt felhozza a tanítónéni, hát hogyne lenne baja vele, nem angol a gyerek! Magyarul kitűnően ragoz és nincs semmi problémája. :)

Olvasásban a legmagasabb csoportba rakták, a tesztjei kitűnőek és matekból is hasít. 20-ig összead, kivon, bonyolultabb feladatoknál ahol a műveleti jeleket kell a számok közé beírni tízből egy hibát ejt.

Amire ebben a harmadévben szeretne a tanítónéni hangsúlyt fektetni, az a barátkozás. Rengeteg barátja van, imád ismerkedni, csicseregni de nincs igazi jóbarátja és ebben akarnak segíteni neki.

Persze mondtam, hogy nehéz lesz, mert szegénykének elég nagy törés volt, hogy el kellett jönnie Brightonból, otthagyni a barátokat talán ezért megy neki ilyen lassan... de dolgozunk rajta.

Szóval így haladnak és már itthoni tanulóidőt is beiktattam. :) Remélem nemsokára már csupa-csupa jót fogok hallani róluk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.