Anya pakol-
2010.03.29. 11:13
na, ha lenne kedve hozzá.
Nálatok is így van, hogy utazás előtt rátok ül a nyunyó?
Míg nem vagyok otthon, igyekszem a mindennapokra koncentrálni és nem törődni azzal, hogy mennyire hiányoznak a szüleim, a testvéreim, a kis unokaöcséim, a barátok...
Aztán ahogy közeledik a nap, úgy kezd el egyre jobban sajogni a szívem, izgulok, aggódom, sírok. Már azt hittem valami baj van velem, de rájöttem, hogy ez így van rendjén mióta világ a világ...
"- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Rónay György fordításában)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.