Fülbemászó invázió...

2010.06.14. 10:44

volt a hétvégén nálunk.

Szombat este Mashu talált kettőt belőlük a fürdőszobában. Mivel földszinten lakunk, körülöttünk sok-sok zöld, ezért nem lepődtünk meg rajta. Rendszeresen jönnek be hozzánk repülő rovarok, ezek is bekerülhettek a pokróccal amin a fűben hempergünk.

Szóval szépen kipaterolta őket.

Aztán vasárnap reggel KisCSücsök azzal keltett, hogy anya egy akkora hosszú rovar volt az ágyamon mint a hüvelykujjam. Ismét egy fülbemászó persze jóval kisebb mint a gyerek ujja.

Mivel biológiaórán rendesen ki lettem okítva arról, hogy ezek hasznos rovarok, félénkek, gondos szülők, nem szeretnek lakásban hosszasan tanyázni és nem másznak fülbe, ezért csak rovarmivoltuk keltett bennem kis borzadást (de képzelem én milyen ocsmány lehetek a szemükben).

Na vasárnap kirándultunk egyet Londonba ismét (megmutattuk Mashunak azokat a helyeket ahol voltunk a gyerekekkel) megnéztük a Szent Pál katedrálist meg a Fleet Street-et de majd erről másik posztban.

Mikor hazaértünk gyors fürdetés, vacsora. Majd a konyhapadlón látok megint egy fülbemászót, összeszedtem és ahogy kimentem a felmosóért a fürdőbe, látom, hogy telis-tele van a padló velük a szárítóállvány körül.

Na azért ekkor már sikkantottam egyet Mashuért aki tizenöt darabot szedett össze és persze kitette azonnal a szárítóállványt a kertbe, mert rájöttünk, hogy ezek biza onnan jöttek ki. Ugyanis kiesett az üreges csővázat lezáró fehér dugó és valószínűleg szépen beletanyáztak míg a kertben állt az állvány, én meg erről mit sem sejtve behoztam mert sokat esett az eső, ezek meg itt kikeltek...

 

Hát most azt hiszem kitakarítottuk őket rendesen, de azért még napokig nagyon óvatosan fogok járkálni, ezerrel vakaródzom és nagyon vigyáznom kell az arcvonásaimra, mert nem akarom, hogy a gyerekeim megijedjenek vagy undorodjanak ezektől az ártalmatlan rovaroktól.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hicudzsi.blog.hu/api/trackback/id/tr485550218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

V. Kata 2010.06.14. 13:54:54

Szia! Nem ismerek embert, aki lazán viseli a rovarok jelenlétét a lakásban. Nagyon szép tőletek, hogy finoman távolítjátok el őket! Törekszem rá magam is, de nem mindig sikerül megőriznem a hidegvérem. Ezért gyakran van, hogy kissebb (khm...) halálordítással eltaposom a szerencsétleneket, miután a frászt hozták rám. -A fiaim meg siratják őket... (Volt mikor cickányt sikerült eltaposnom, úgy megijedtem tőle... szegény!) Igyekszem úrrá lenni az undoromon, igen... tényleg igyekszem!

Ziebi 2010.06.14. 16:34:43

Jaj hogy milyen rémsztorikat mesélt erről a nagymamám...én meg gyerekként mind elhittem..juj..kiráz a hideg.

58775 2010.06.14. 17:51:14

@"V. Kata" Uhh a cickány-ügy nem lehetett se jó érzés, se szép látvány... Én kb. az első terhességem óta tréningezem magam, hogy ne ijedezzek se a pókoktól, se a rovaroktól. De azért van ami még nekem is sok(k), pl. a minap kint a járdán láttam egy döglött valamit, kihívtam Mashut, hogy szakértse meg nem csótány-e mert azoktól rettegek. De azt mondja nem az volt. Azért nem szeretem ám ezeket, meg van, hogy jóóól megijedek, de már sokkal lazább vagyok mint voltam.:) @Ziebi Nekünk is táborban ilyeneket meséltek, meg szegény suszterbogárról is, hogy az a halálbogár. :S

V. Kata 2010.06.14. 20:50:15

@anyamadár A cickány eltaposásra van mentségem: éjszaka történt... és meg is sirattam. /Bár ez neki már édesmindegy! Én is fejlődtem már, de még nem az igazi. Suszterbogár?

127886 2010.06.14. 23:25:43

iüüüüü.
süti beállítások módosítása