Nem szeretem a meglepetéseket, se a váratlan dolgokat, de összefutni a vonatállomáson valakivel, akivel nem tudtunk összehozni egy kávézást a rövid idő alatt amit itt töltött (és emiatt nagyon szomorú is voltam), hát az valami fantasztikus. Ráadásul együtt is utazhattunk egy darabon. :)))

M.*, köszönöm, hogy ilyen jót beszélgettünk, nagyon örülök, hogy nem szaladtál világgá ahogy szinte lerohantalak téged a kucsmámban meg a szódásüvegtalp szemüvegemben!  :)

Mostantól már nem is félek annyira a véletlen találkozásoktól.

*Elfelejtettem megkérdezni, hogyha írok erről, akkor kiírhatom-e a keresztneved.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.