Reggel korán kelünk, kis kávézás, Mashu már rohan is, én meg ébreszthetem a gyerekeket. "Most tettem ide a zoknidat, jajj hova tűnt? Mit kérsz reggelire?" Közben észreveszem, hogy leszakadt a felvarrás az iskolanadrág alján... varródoboz... "Anya kérhetek még kukoricapelyhet?" Konyhamenet. Ha már ott vagyok, bedobálom az edényeket a mosogatógépbe. Vissza a dobozhoz.

"Gyerekek, ki vitte el a fekete cérnát?" Robotháború dúl közben a kanapén ahogy látom... "De Anya, ez egy robot most!" Elkunyerálok egy varrásnyi cérnát a gyerektől és megjavítom a nadrágot. "Tessék öltözni! Aztán fogmosás..."

Végre elindulhatunk az iskolába, aztán rohanok az állomásra, de még előtte van pár postáznivalóm is. A vonaton van időm átnézni a jegyzeteimet és a segédanyagokat, nyilván késünk pár percet, nyilván át kell vágtatnom az állomáson, hogy elérjem a csatlakozást... Még így is lekéstem az óra elejét, de megértő a tanár, tudja, hogy nem az éjszakai tivornyázás miatt lógtam tíz percet.

Kis tanulás, kis terepbejárás, mivel senki nem szólal meg, én pofázok végig. Nem igaz, hogy nem látják, a templomra hasonlító tetőszerkezetet, meg a gótikus stílusra hajazó keskeny ablakokat... Utána megbeszéljük a tutorral, hogy mi legyen a prezentációmmal (egyedül szeretném csinálni, mert nem tudok találkozni a csoporttársakkal), meg, hogy mi legyen az esszém témája.

Basszus öt percem van a campusról elérni a vonatállomásra... futok ismét. Épphogy elérem a vonatot, aztán az egyik átszállásnál elsőre rossz vonatra ugrok fel, de az utolsó pillanatban le tudok még szállni, a következő csatlakozást viszont lekéssük... várakozni... ismét...

Az állomáson gyorsan veszek gyümölcsöt a gyerekeknek és már rohanok is egyenesen a suliba értük. Mire odaérek, már ki akarom köpni a tüdőmet.

Csongor nyafog, valami nem úgy sikerült ahogy szeretné. Édua köhög, nagyon csúnyán, sápadt is. Itthon kell tartanom szegénykét.

Ahogy hazaérünk nekiállok a rizses húsnak, jó, hogy van lefagyasztva még egy kis maradék pörkölt. "Cipőket a szekrénybe és kérlek öltözzetek át!"

Csongor csak napi két átöltözésre van hitelesítve, ezért rögtön a pizsamáért megy. "Figyelj kicsim, vedd fel inkább ezt a pólót, nézd meg R2D2 van rajta!". Nehezen, de beleegyezik. Jajj, ugye nem ég éppen oda az ebéd?

Kis nyugi a konyhában egy bögre kávé mellett...

Aludni kéne, aludni kéne... már sötétedik is lassan...

"Hahó, ki lopta el a mai napomat?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.