Egyrészt hajnalban kellett elindulnom itthonról és az már eleve bosszant ha erre a vonatra kell szállnom, mert nem kapok kedvezményt a jegy árából, másrészt a cipőmbe is valahogy bejutott a víz az első pár méteren.

Morogva vonszoltam magam a főtérig, ahol hirtelen elémpenderedett két összekötött lufi. Vidáman kergetőztek, fittyet hányva ködre, szemerkélő esőre, hideg szélre,mintha valami bolondos táncot járnának.

Gatwicken meg két holland turista be akart jönni a pihenőbe, de sajnos a lezárt, elromlott ajtón át és nagyokat nevettek, ahogy egymás után felkenődtek rá.

Azután a vonaton a velem szemben ülő hölgy elbóbiskolt és valami szépet álmodhatott, mert nagyon mosolygott. Az ablakon kinézve pedig három őzet láttam. Egyikük fent állt valami dombocska tetején, a másik kettő meg lentről figyelte.

Ezek után már képtelen lettem volna tovább morgolódni, már azon is csak nevetni tudtam, hogy azért csupa víz a zoknim, mert az egyetlen cipőm talpa kilyukadt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.