Végre beköszöntött hozzánk a jó idő. Már kétszer játszótereztünk is Zsuzsiékkal délután, a kinti trambulint is végre-végre használhatják és előkerülhetnek a tollasütők.

Egy kisebb "miniszabi" előtt vagyunk - ami Mashu meglepetése-, és kaptam egy kis hozzájárulást a tanulmányaimhoz a kedves angol állambácsitól, amiből végre megvehettem életem első saját gépét, egy kis netbookot.

Igen ZÖLD!!! :)

Az volt, hogy már egy hete nézegetünk netbookokat. Mashu csinált szép táblázatot, szokásához híven, hogy mi van bennük, melyik mennyit bír, melyik éri meg, milyen vélemények voltak róluk stb.

Úgyhogy tegnap este elmentünk a "nagyvárosba" megnézni, van-e amit kinéztünk. Igazából egyik sem tetszett, mondtam neki: legyen olcsó és jó. Ennyi a kérésem.

Aztán a sok számítástechnikai bolt után bekeveredtünk egy Argosba. Kiválasztottunk egy gépet és Mashu csak úgy rákattintott a napi akciók menüre és ott volt Ő.

A gyönyörű fehér és zöld gép. Kecses, elegáns (és hetven fonttal olcsóbb mint az eredeti ára és negyvennel olcsóbb mint az, amit kinéztünk). Felcsillant a szemem, nekem ez kell!

Mashu meg jól megölelgetett, hogy "milyen cuki vagyok", mert végre látta a szememben, hogy tényleg tetszik, hogy tényleg szeretném. Ugyanis előtte kicsit szomorú volt, hogy nem találom az igazit, csak túl akarok lenni a vásárláson, és félt, hogy olyat veszek amit nem fogok szeretni.

És még valami: ma végre mertem írni művészettörténetes cikket az ÁÁ-ra.

Szóval van gépem, süt a nap, úgyhogy irány a minivakáció (nemsokára)!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.