egy kedvenc Liszt-darabomat. Ma csak ülök és fülelek, jajj honnan jön ilyen kellemes muzsika... és nem jöttem rá, hogy basszus fel kéne vennem a telefont, csak csodálkoztam milyen szépen szól. :)   Most rohanok tovább, csak megírtam, hogy ti is nevessetek egyet, ha már én nevetek.…

Reggel korán kelünk, kis kávézás, Mashu már rohan is, én meg ébreszthetem a gyerekeket. "Most tettem ide a zoknidat, jajj hova tűnt? Mit kérsz reggelire?" Közben észreveszem, hogy leszakadt a felvarrás az iskolanadrág alján... varródoboz... "Anya kérhetek még kukoricapelyhet?"…

hogy többet nem ígérek semmit (ez az utolsó), mert mindig közbejön ilyenkor valami. Most például egy gyors munka. Szóval kis türelmet kérek még és bár nem merek ígérni semmit, de az biztosan mind meglesz. :)