Mikor indítottam a webnaplót, arra gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy milyen odakint az élet gyerekekkel, milyen különbségek vannak az orvosi ellátásban, védőnői szolgálatban stb... de utána eszembejutott, hogy miért ne mondjam el itt eddigi tapasztalatainkat/küzdelmeinket babagondozás, szoptatás, gyereknevelés terén és természetesen az okosságokat is amik nálunk bejöttek. Ezek közül az első és legfontosabb: a szoptatás. A mai bejegyzést így ennek a dolognak szentelem.

:)

Csongor lassan két éves lesz és úgy tűnik innentől nem lesz nyugtom a: nem akarod még elválasztani? vagy a: jajj, ilyen nagyfiúnak nem kell már cici! típusú mondatoktól...

Aki ismer az tudja - és a szemembe is vághatja - hogy Éduával kapcsolatos szoptatási sikertelenségünk után - én is furán néztem a sokáig szoptatókra. De már tudom miért jó. :) Hála a Kismamásoknak legfőképp Juditnak, Évának, Renátának :)

Az egészségügyi világszervezet (WHO) legalább két év szoptatást javasol, éljenek a gyermekek a világ bármely táján, azután addig ameddig az anya és a kisbaba azt kívánja.

(forrás: Márta Guóth-Gumberger, Elizabeth Hormann: Szoptatás)

Na de most vissza jelenbe :) Őszinte leszek.

Szóval nem egy sétagalopp ez az igény szerinti sokáig tartó szoptatás. Ha valami baja van a fiamnak, napközben is rengetegszer kér cicit, olyankor szinte mozdulni sem tudok tőle. Éjszaka is még szopizik, mondjuk ez egy egyszerűbb dolog, mert ha hajnalban átjön a mi ágyunkba kiszolgálja magát, úgy, hogy néha fel sem ébredek rá :)

Azt is elmondhatom magamról, hogy lassan 2 éve nem aludtam egyhuzamban max. öt óránál többet (azaz kétszer sikerült 8 órát aludnom).

Hogy mégis miért ajánlgatom? Számtalan jó oldala van, amit nálamnál sokkal okosabb emberek leírtak már, kísérletek igazolják, hogy mennyire jó az embergyereknek a testközel, a hosszan tartó ilyen jellegű anya-gyerek kontaktus, ezt a saját bőrömön tapasztalom nap-mint nap. Mert mégis a puding próbája az evés, tessék kipróbálni :) ;)

Sokszor elgondolkodom azon, hogy az én korosztályom miért kapaszkodik a folyóiratokba, szakkönyvekbe, miért kutat információkért az interneten. Szerintem azért van szükségünk ennyi kapaszkodóra, mert elmúlt a nagycsalád időszaka, amikor egy szoptatós anyukára jutott két-három segítő asszonytárs (nagymama, bábaasszony, nagynéni...) akkoriban az is természetes volt, hogy hogyan tedd mellre a gyereket, hiszen gyerekkorában is ezt látta az egyszerű lánygyermek mikor a szántóföld mellett üldögélve szoptattak az anyák az árnyékban, vagy magukra kötötték a gyereket és úgy kapáltak a kertben. Most ez miért olyan nehéz? A társadalom egyre elszigeteltebb embereket gyárt. A természeteshez ragaszkodó anyuka már megkaphatja egy-egy társaságban (netes csevegőben vagy a csecsemőgondozóban) a "nagy magyar földanya" gúnyos jelzőt. Ez nagyon szomorú... Én már voltam mindkét oldalon: elkeseredett, szoptatni nem tudó tápszeres babás és most igény szerint szoptató anyuka.

Hogy miért érzem jól magam ebben az új helyzetben, ennek nagyon sok oka van. De a legfontosabb az, hogy felfedezhettem a nőiességemet, a természetes egyszerűségében is csodálatos emberi, anyai testet. Elégedett vagyok magammal (a külsőmmel) így ahogy vagyok, ezt eddigi életemben utoljára olyan 12 éves korom körül érezhettem.

:)

Bocs, hogy kissé ziláltan írtam és végül mégsem lett olyan informatív mint szerettem volna, csak Csongor itt fekszik az ölemben, mert kicsit beteg (köhög eléggé) és csak cicin lógva tud most aludni.

Mindenkinek nagyon szép napot kívánok! :)

Ajánlott olvasmány:

Márta Guóth-Gumberger, Elizabeth Hormann: Szoptatás

W. Ungváry Renáta: Szoptatós füzet

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.