Találtunk egy katicabogarat a kis tavacskában, sajnos már elszállt belőle az élet mire kimentettük. Hosszasan tanulmányoztuk viszont a tetemet ami sok - rettentő fontos - információval szolgált. Elmentünk apáért az edzésre, útközben találtunk ismét egy elhullott katicabogarat, Csongor fel akarta emelni, de friss volt s halálneme folytán (valószínűsíthetően eltaposás) kissé eldeformálódott és erősen szétfolyt, így a gyermek letett az alaposabb - tapintásos - szemrevételezéstől.

Utazunk a buszon, leszállás következik, Édua rámnéz a nagy okos szemeivel és azt mondja mikor felkel az ülésről:

- Tudom anya, kapaszkodni kell, mert nem akarok elesni, beütni magam és nem akarom, hogy kifolyjon belőlem valami mint a katicából.

Na kéremszépen, hát így működik világ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.