Ismét elmaradásom van, de ez nem meglepő. Mikor megígérem valakinek akit szeretek, hogy felhívom, aztán nem tudom felhívni mert le vagyok eresztve agyilag és lelkileg, utána meg már tök ciki felhívni... na az nagyon gáz, és csak a múlt héten három alkalommal jártam így... Kérlek ne haragudjatok rám Hugicám, Évi és Zsuzsi...

Ez olyan nagyon Vacskamatis dolog... tudjátok mikor Vacskamatira várt a kisfiú a sarkon fagyival a kezében, mert moziba mentek volna, de közben Vacskamati meg találkozott egy másik barátjával aki a Vidámparkba ment, és végül az óriáskerék tetején jutott eszébe a kisfiú, hogy a mozinál várja és hipp-hopp elszaladt, de ott már csak egy tócsa volt az elolvadt fagyié és mindkét barátját elszomorította.. azt is akit a Vidámparkban hagyott és a kisfiút is aki hiába várt rá...

(Ha nem emlékeztek rá tessék elolvasni. :))

Szóval igyekszem - immár harminc éve - kigyógyulni ebből... na de persze ez nem mentség. Külön köszönet, hogy még szóba álltok velem! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.