Csodák pedig...
2007.11.25. 18:36
...vannak.
Az ember csak várja, csak várja a csodát van, hogy egész életében hiába.
A katolicizmust magam választottam gyermekként, bőszen hittem a csodákat tévő szentekben, az elragadtatásokban, a Mária-jelenésekben és mikor apukám este zárta a templomot, a csendben és sötétben hosszan álldigáltam a Rosa Mystica szobor előtt és vártam, hogy megmozduljon, hogy súgjon nekem valamit vagy ledorongoljon sok vétkeimért.
Jártam Medjugorjéban de nekem nem adatott meg ami sok zarándoknak igen, hogy legalább egy napcsodát lássak, ha már a Szent Szüzet nem. Sokáig apáca szerettem volna lenni, majd megvadult kamaszlányként, egy nőgyülőlő pap sikeresen eltántorított a templombajárástól és másféle vizekre eveztem.
Történtek velem furcsa dolgok amik talán egyenlőre még megmagyarázhatatlanok, de sosem történt velem IGAZI csoda amit annak neveznek az okosok, amit vártam...
Teltek az évek, harminc éves lettem, hirtelen ráébredtem arra, hogy a csodák velünk vannak, a mindennapjainkban. Most úgy élek, hogy megpróbálom megbecsülni a csodáimat és nem áhítozom nagyobbra, szebbre, jobbra vagy borzongatóbbra, hiszen találhatnék szebbet, jobbat akár borzongatóbbat?
A szebbek és jobbak...
és a borzongatóbb... :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.