Füstszag száll be az ablakon. Még jó, hogy kívülről, mert a gyerekek épp a délutáni alvást gyakorolják és nem örülnék neki ha megszólalna a tűzriasztónk. Tegnap úgyis pont ebben az időben volt próbariasztás és a gyerekeim sírva ébredtek fel, majd a takaró alá bújva folytatták a sikítozással kevert hüppögést. Szóval megkaptuk tegnap, köszönjük. Mára nem rendelünk ilyet.

Kinézek az ablakon hátha megint valamelyik konyha ég. Nem, most kivételesen csak a diákok próbáltak egyfontosban vett grilltálcán ebédet/uzsonnát/teasütit gyártani de sajna már csak annyit láttam a remek főzősműsorból, hogy megpróbálják eltaposni a tüzet és parazsat.

Okossssan fiaim!

Kicsit távolabb egy szépséges fa ágain gumiabroncshinta leng - meg is érteném a hintaigényt ha a campus szűkösen lenne ellátva játszótérrel, de pont van neki egy, nem is messze Park Village-től - konkrétan a lábánál -, szóval ez elég barbárságnak tetszik innen... az alattunk lakó afrikai család összes sarja az autógumin lóg és hangosan veszekszenek a másik házban lakó pakisztáni, indiai és malajziai gyermekekkel... vagy gyilkolják egymást innen kicsit nehéz kivenni. A tadzsik gyerekek és az angol kislány nem foglalnak állást az ügyben, inkább csendesen játszanak a szemétből kimentett izgalmas dolgokkal, úgymint félpár gumikesztyű, egy ív rongyos csomagolópapír és törött seprű...

Közben oltári döndülések hallatszanak a lépcsőházból - na igen megint a békafejű undokgyerek jön biztos... ő az aki gyaníthatóan ellopta a gyerekeink bringáit majd mikor visszaszereztük azokat és kitettünk fölé egy cédulát, hogy "bocs ez magántulajdon ne vidd el" azt összetépte és kivágta a szemétbe. Ja és ő az aki rendszeresen elgyepálja a kisebbeket és úgy jön fel a kis haverjáért a másodikra, hogy közben egy bunkóval a kezében zongorázza végig a vaskorlát rácsait... ismét ez történik.

Motozás a fürdőszobaablak felől - hoppá sűrű napunk van ma - a két kis koreai gyerkőc jött fel megint a tűzlépcsőn. A múltkor jól rájuk ijesztettem, nem akarnám ismét, de tényleg tele van mocsokkal meg madárürülékkel az az életveszélyes lépcső és a kicsi lány aki jön a bátyja után még alig három éves...

Vissza az ablakhoz. A fedő nélküli szemeteskonténerből egy mókus csen el éppen valamit leül a kőfalra és rágcsálni kezd. Egészségére... a varjak kissé távolabbról lesik mikor merészkedhetnek ők is közel a finomságokhoz - biztos ez egy harcimókus, jól befenyítette őket azért nem mennek oda amíg ő ott van.

A sirályok elszoktak a konténereinktől, vége a szünetnek, tele az egyetem kedves és bájos diákokkal akik kezéből ki lehet vadászni a szendvicset.

Örülök, hogy ismét megkezdődött a tanítás, mert így a játszótéren ismét szemetet görget a szél - szép színes csillogós papírok... és üvegcserepekre vadászhatnak az elszánt szülők...

* a szövegben szereplő gyerekek nemzetiségét nem rasszizmusból írtam ki, csak így talán érzékelhetőbb a campus sokszínűsége :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.