Hétfőn kis kerek felhők úsztak az égen, rózsaszínre festette őket a lemenő nap fénye, tegnap hosszúkás elnyúló csipkefelhők takarták el a kékséget.

   Ülök az ablak előtt és nézem az eget majd' minden este, a gyerekek szaladgálnak, a fürdetésre készülődve viháncolnak én meg néha felkiáltok: - Húúú nézzétek milyen szép ez! Gyertek ide! - és mindenki együtt álmélkodik velem és az jó, nagyon jó.

Picit megáll az idő...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.