Tegnap - azaz vasárnap - két percre megállt az élet. Legalábbis ott ahol mi voltunk.

Annamari barátosnémmal találkoztunk a városban és bementünk egy nagy ruhaboltba. Egyszercsak bemondták a hangszóróban, hogy tájékoztatják a vásárlókat, hogy az üzlet csatlakozik a nemzeti gyászhoz és ezért tizenegy órakor két percre álljon meg mindenki ha gondolja.

Tizenegykor pontban megszólalt a hangszóró és megállt az élet. Mindenki ott ahol volt csendes vigyázállásban várt.  Két percig, egy szó nem hallatszott, csak a mozgólépcső monoton zúgása...

Döbbenetes volt egyszerűen. 

Ahogy ott álltam eszembejutott a pipacs amit hordanak az angolok, a háborúk, a hősi halottak... és azok a rokonaim akik az első világháborúban haltak meg a fronton.

Micsoda értelmetlenség, micsoda pazarlás, micsoda szomorúság... bárcsak béke lenne egyszer az egész világon...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.