Drága elsőszülöttem mostanában újfajta játékkal borzolja idegeimet.

Tegyük fel kér egy pohár vizet. Odaóvakodik mögém, majd dadogást imitálva mondja:

- A-a-aanyukám, ké-ké-ké-kérhetek egy pohár vizecskét?

(a  végén elfúl már a hangja).

Mondom neki: - Jó.

Erre elugrik a legközelebbi sarokba és reszketést mímelve néz rám...

Nézek rá: - És ezt most miért???

Nevetve kijön a sarokból: - Ja csak viccből...

Ezt már az utcán is eljátszotta párszor, ma meg az ASDA-ban rendezett jelenetet.

Elszaladtunk bevásárolni a következő hétre, volt naaagy leárazás és kaptak szép pizsamákat ennek örömére. Azonban közöltem vele, hogy a pizsamát ki kell mosni, gyorsan megszárítjuk és felveheti este. Ezen teljesen feltornázta az agyát, krokodilkönnyek kíséretében vonszolta magát a sorok között, a szájához kapta a kezét, megreszketett időközönként. Mikor meguntam, megálltam vele szemben és megkérdeztem:

- Te figyelj Édua mit mondtam neked? 

- Hogy ki-ki-ki kell mosni a pizsamát...

- ... és utána?

- Hogy meg kell szárítani...

-... ééééés még?

-  Mikor megszáradt felvehetem...

- Akkor most mi a baj???

...és itt újra bevetette a sarokban reszketek c. magánszámot. Addig álldogáltunk ott míg abba nem hagyta és végre mehettünk tovább.

Azért remélem hamar elfelejti ezt a kis műsorozást, mert úgy néz ki olyankor mint Cosette a Nyomorultakból mikor Thénardier-né kiküldi a vízért az erdőbe éjszaka, aztán majd lesek mikor rámkopog a gyámhivatal (vagy Jean Valjean)...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.