Igen kéremszépen, eltűntem mert megint rámült a Nyunyó. Néha jön és itt gubbaszt a vállamon...

Ilyenkor nincs kedvem semmihez, se beszélgetni, se írni... olvasok  filmet nézek és/vagy bámulok ki a fejemből. Gépiesen teszem a dolgom, főzés, takarítás,  a gyerekekkel se igazi ilyenkor a játék, a legóemberkém hamar bepöccen ha Csongor legóemberkéje lerombolja a házát.

A mai nap már jobb volt, alig kapcsoltam be a gépet (nem bambultam előtte F5-öt nyomogatva), voltunk mosodában ruhát szárítani, sütöttem sütit meg főztem finom levest, kitaláltam egy mesét Éduának a konyhakerti tündérekről (akik közül a legaranyosabb a karfioltündér) és így rávettem, hogy meg is egye (a karfiollevest).

Hogy ki az a Nyunyó? Az a kis izé, lényecske aki rám telepszik olyankor mikor nem foghatom a havibajomra az aktuális hülyeségeimet és így nem kell beismernem, hogy hisztis házisárkány vagyok...

:/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.