Magyarnak lenni külföldön II.

2009.02.15. 10:52

Mikor kijössz Angliába előbb vagy utóbb elkap a honvágy (van akit már a repülőn van akit pár hónap múlva ez változó). Mivel nem repülhetsz haza akárhányszor az érzés megérint, vágysz olyan emberek társaságára akik ismerik Vízipókot, akik kicsinek Halász Jutkát dúdoltak és tömték a fejükbe a vasbeton játszótéren a Nógrádi Ropit... szóval akivel kicsit több a közös témátok mint az angol/bangladesi/pakisztáni szomszédoddal/munkatársaddal.

De az itt élő magyarok többsége bizalmatlan és rejtőzködik...

A kedvenc alaptípusom az akinek elvitte a cica a nyelvét:

Sétálsz a sportbolban és egyszercsak megüti a füled: - Erzsike ha ezt átszámolom forintba az mennyi?

Mosoly költözik az arcodra de nem kívánod letámadni honfitársadat, kicsit kerülgeted őket, majd egyszer mikor a gyerek után szólsz magyarul, rádvillan a pár tekintete, hirtelen arrébb mennek és ízes magyar akcentussal mondják: - tisz íz dzsászt tventi font...

Legyintesz és továbbállsz...

Volt két fickó akik Angliát járták és voltak lent Brightonban is. Nem tudtuk, hogy magyarok, a gyerek odaszaladt hozzájuk mert tetszett neki a hülye szerelésük, beszélt hozzájuk magyarul ezek meg továbbálltak... utána láttam őket a neten marhulni valami videomegosztón.

Utólag is jólesett, hogy lerázták a gyerekemet...

Van pár magyar fiatal akivel összefutsz az utcán/gyorsétteremben és válthatsz velük pár szót, vagy rátok köszönnek és ezek mindig jó érzéssel töltenek el.

Két éve nyáron két lepukkant magyar utcazenész sráccal énekeltük el a Pier bejáratánál a Petróleumlámpát. :) csúúúúúcs volt...:)))

Az itteni Magyar Társaság elég ritkán tart gyűléseket pedig ott mindig aranyos emberekbe botlunk, idén füzetbe írtam fel a telefonszámaikat - de nem találom sehol. Szóval aki magára ismer az dobjon már nekem egy kommentet légyszíves! :)

A leggyümölcsözőbbnek a netes kapcsolatfelvétel bizonyult eddig, remek barátokra találtunk általa.

Arra fel kell azért készülni, hogy eléggé lutri a dolog, hiszen csak azért meg ők is magyarok lehet, hogy az életstílusotok nem egyezik és otthon simán elkerülnétek egymást.

Persze van olyan mikor legszívesebben te is titkolnád, hogy magyar vagy... pl. a reptéren mikor honfitársaid egymás sarkát tapodva tolakodnak - bárhova ahova csak lehet - vagy mikor a buszpályaudvaron nyomatékosan bemondják hatszor, hogy az ajtókon kívülre ne tessék menni és az ötös buszállásnál mégis nő a sor - na az tuti a budapesti busz... szóval ilyenkor kicsit szégyenled magad helyettük is...

Mindenesetre én nagyon köszönöm az itt megismert barátoknak, hogy vannak és, hogy segítünk egymásnak amiben tudunk. :) Nagy ajándék ez!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Hicudzsi

32 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hicudzsi.blog.hu/api/trackback/id/5549885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2009.02.15. 20:38:27

Imádtam hogy mikor kijöttünk volt aki kijöjjön elénk, egy magyar pár ismerős, ismerőse, teljesen természetes volt hogy felajánlották, az elején segítettek amiben tudtak. Imádtam amikor a boltban odajött hozzánk egy magyar lány, hogy ugye mi magyarok vagyunk, és bár Ő már hazament, még tartjuk a kapcsolatot. És imádom hogy az amcsik szeretik a magyar konyhát :D És nagyon furcsa volt mikor Frankfurtban a bp-i gépre vártunk és az összes morcpofi, veszekedős utas magyar volt. Mikor a sorban állásnál csak ők sóhajtoztak, tették a megjegyzéseket...

magdi 2009.02.15. 20:50:06

szia! a jó magyar társaság tényleg nagyon jó, és nagy kincs. nekünk most alakulóban van egy magyarbabás-mamás kis csapat, de sajnos eddig szinte csak rossz tapasztalataink vannak. mi sajnos nagyon sok olyan emberrel találkoztunk idekint, akiről, ha tudtam volna milyen, inkább én is átváltottam volna angolra a boltban. mert nem tudok munkát/lakást szerezni és nem vagyok fénymásolda/nyilvános internetcafe sem. persze van egy-két barátunk idekint, és ők tényleg jó, hogy itt vannak. :)

58775 2009.02.15. 23:46:17

Ziebi igen ezek hatalmas dolgok :) Mi is szerencsére találkoztunk igazi barátokkal. Magdi mi a hülyébbik fajta vagyunk, segítünk amíg reális a segítségkérés. :) kaptam már névjegykártyákat olyanoktól akik munkát kerestek.

105807 2009.02.16. 00:15:43

Megígérem, hogy én válaszolok neked magyarul, ha összefutunk, sőt, a gyerekeiddel is elbeszélgetek!:) (Csak lennénk már ott!)

Monka 2009.02.16. 00:27:10

és olyan tapasztalatotok volt már, hogy itt kint tök jó fej volt az illető, nagyokat lehetett vele beszélgetni, aztán amikor hazament, iszonyat bunkón viselkedett (ímélben)? Az állam is leesett...

Judit 2009.02.16. 02:27:05

Na hát most pirulok, mert mi is gyakran csöndben maradunk, ha meghalljuk, hogy magyarok vannak a közelben. Sajna vannak rossz tapasztalataink, nagyon igaz, hogy attól, hogy magyar, még nem biztos, hogy egy hullámhosszon vagyunk... Nem mondom, hogy teljesen elzárkózom, de óvatos vagyok most már az ilyen nagy haverkodásokkal.

Christine 2009.02.16. 08:49:08

Csatlakozom. Nekunk is tobbsegeben inkabb rossz tapasztalataink vannak mint jo. Ezert az itteni meglepoen nagy magyar kozosseg eletebol inkabb kimaradunk. Tul sok a masok kihasznalasa, a rosszindulatu pletyka es a szarkavaras. Ezekbol ha izelitot kap az ember parszor akkor utanna inkabb nem ker belole. Mert ennel meg az is jobb ha egyedul vagyunk. Ezert en is jobban szeretem interneten keresztul keresgelni a baratsagokat. Talan kicsit tobb szerencsevel is jarok igy....

115674 2009.02.16. 10:23:29

ez így eléggé rossz, hogy bújkálnak...hm,fura.

58775 2009.02.16. 10:59:17

Mi általában odaköszönünk aztán megyünk tovább, nem állunk le beszélgetni minden magyarral. Mosolygunk egy jót és kész. Ha megállítanak és kérdeznek valamit tök szívesen segítünk, ez nem kerül semmibe. :) Borzasztó megalázó mikor elfordulnak, elkussolnak, átváltanak angolra. Nem nézünk ki valami szakadt kéregető csapatnak, mégis megteszik.

58775 2009.02.16. 11:45:06

Darilh nagyon jó lenne már személyesen is találkozni! :) Monka ilyennel még nem találkoztunk, szerencsénk volt ahogy látom... Judit de egy odaköszönés és tovasuhanás nem elég? Christine azt teljesen megértem ha már ismered a közösséget és nem kérsz belőle. Ezért jobb szerintem is előbb a neten találkozgatni. :) Queen nekem ebben az bánt, hogy tényleg Zsuzsival (amíg még itt laktak) szervezkedtünk, próbálkoztunk de sehogy nem jött össze. Pedig a gyerekeknek szerintem fontos lett volna. :)

13764 2009.02.16. 13:12:09

amikor kiköltöztem, volt egy magyar srác Bangkokban, aki az első napokban rengeteget segített. neten beszélgettünk előtte, a blogján keresztül találtam meg. mostanság nemigen szeret segíteni senkinek, mert ált. hetente kap olyan emaileket idegenektől, hogy "segíts nekem munkát szerezni" meg hasonlók. azért nem kissé tudnak pofátlanok lenni emberek. itt a városomban egy magyar srácról tudok (az iwiw tele van "jófej" poénkodókkal), a thai felesége tiltotta el tőlem két találkozás után, mert nem bírta elviselni, hogy két vadidegen ember mennyi olyan témát talál, amit ő soha nem fog érteni, csak azért, mert ugyanabban a városban nőttünk fel ugyanakkor, és "félszavakból is értjük egymást". pedig angolul beszéltünk mindig, hogy ne zárjuk ki őt sem. pedig csak haverok voltunk. a pasi meg igenis drágám és többet szóba se állt velem, csak stikában emailezik. na ez rendesen odavágott a legelején. turistával kb évszakonként találkozok, most egy hete a virágfesztiválon, általában hallgatok mélyen. valahogy nem hiányzik, pedig van, hogy hónapokig nem beszélek magyarul.

58775 2009.02.16. 15:38:09

Füles hát a magyar srácot teljesen megértem, senki nem szereti ha palira veszik... de ezzel tudod az a baj, hogy a sok jófej aki nem verné át, nem zaklatná, nem pofátlanul kérne segítséget, csak normális határon belül, az már nem kap mikor tényleg szüksége lenne rá...:( A feleséges dolgot olvasva csak a fejem csóválom.. szomorú dolog a féltékenység. :(

58775 2009.02.16. 15:44:57

Füles bangkoki ismerőséről eszembe jutott egy történet, lehet, hogy már meséltem nektek. Mashu Mensa tag volt otthon, ez azzal is együtt jár, hogy a világ különböző pontjain szervezőkön keresztül tudnak más Mensa tagok segítséget nyújtani ha odautazol, pl. olcsó szállást adnak. Mikor még régen kettesben ideutaztunk és Londonban is kerestünk szállást, a nekünk legmegfelelőbbet sajnos magyar turisták nem vehették már egy ideje igénybe. Megtudtuk miért... egy kedves (nyilván Mensa-s) honfitársunk, elvitt ezt-azt a nénitől és jó magas telefonszámlát hagyott neki hátra... Szerintem ez szégyen, külföldön az embernek még jobban kéne vigyáznia arra hogyan viselkedik... hiszen nemcsak magát képviseli hanem valamilyen szinten a népet is ahonnan származik.

116268 2009.02.16. 16:10:22

Nahát. :-o Nekem a legnegatívabb tapasztalat honfitársakkal max az volt, hogy rájöttunk, "nem illünk össze" és egy idő után nem találkoztunk/leveleztünk többet. Igaz, én egyből az anyukákat céloztam meg. :-) Nekem nagyon hiányoznak itt a magyar barátok. Angliai éveinkből pedig a legpozitívabb dolog, hogy megismerhettem két magyar családot (igen, Emőkéék az egyik :-)). Az előző német helyünkön is szuper kis magyar csapat volt, egy egész ovira való gyerekkel összejártunk. Egyelőre csak az vigasztal, hogy 3-4 óra alatt el lehet oda vagy onnan ide jutni.

Ziebi 2009.02.16. 17:00:22

Hűű, micsoda történetek.... Mint mondtam mi csak egy magyar párt ismerünk, veülök néha összejövünk kajálni, dumálni, vigyáztam már a kutyájukra, ha hazamennek nyáron mi locsoljuk a virágjaikat...szerintem sikerült megtalálni a megfelelő távolságot. Amúgy nekem legjobban a 'csajos' beszélgetések hiányoznak. Amikor locsifecsizünk órákon át a semmiről. Ok, ok, neten beszélgetek, meg blogot írok meg minden, de azért az más...

Judit 2009.02.16. 21:36:03

Ha csak köszönésről lenne szó, persze nem lenne gond. De sokan nem csak köszönnek, hanem mindjárt kérdezgetnek, hogy mennyi ideje vagyunk itt, milyen vízummal, stb. És bocs már, ha nincs kedvem egy vadidegennek mesélni az életemről (arra ott a blog, hehehe). Arról nem beszélve, amiről fentebb szó volt, hogy a kihasználásban elég jók a magyarok... Persze nem mindenki, és ha valakit jobban megismerek (neten keresztül) szó nélkül felajánlom a segítségem. A másik fele a dolognak, hogy odahaza ugye az embernek van 25-30 éve, hogy barátokat gyűjtsön, és ez alatt az idő alatt sem biztos, hogy olyan IGAZI barátból rengeteget sikerül begyűjteni. Kiköltözve egy idegen országba meg az ember elvárja, hogy szinte azonnal meglegyen ugyanaz a baráti kör, mint odahaza. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ehhez bizony idő kell... a többségnek legalábbis. :)

ildisz 2009.02.16. 22:08:16

en sem szeretem azokat, akik "letagadjak", h magyarok, ha meglatnak egy masik magyar embert vagy part. szerintem, egy köszönes, nemi mosolygas, h oh hat titeket is idesodort a szel nem kerül semmibe, söt olyan jol tud esni. a multkor pl az ikeaban voltunk, ahol a ket gyermekem szokas szerint igen jokat jatszott egymassal a bevasarlokocsiban. jött egy neni es egy bacsi es csak annyit mondtak, h "jaj de jo magyar gyerekcsivitelest hallani itt". mosolyogtak a gyerekekre, rank, mi is mosolyogtunk, aztan le volt rendezve a kerdes. mivel azonban mar szamos kellemetlen tapasztalatom volt, sokszor en is csöndben maradok inkabb, ha magyarokat latok. nincs kedvem nehany baratsagtalan fintorgashoz.

Katt. 2009.02.17. 10:09:27

Ezt akar mi is irhattuk volna. Azt hiszem, ez szomoru.

58775 2009.02.17. 11:18:36

Zsuzsa én is mindig ezt mondogatom Mashunak: el kellett jönnünk 1800 km-re otthonról, hogy ilyen jó barátokat találjunk. :) Csak miért költöznek el ezek folyton??? :( Judit azért ezeket a beszélgetéseket rövidre lehet zárni. :) Én elhiszem ha az embernek van pár rossz tapasztalata nehezebben elegyedik szóba, de tényleg nagyon rossz mikor elkapsz egy magyar szót utána meg az illető elfordul és menekülőre fogja... Ildisz - mi is ilyenek vagyunk: - De jó magyar szót hallani! Szia-szia! :) Majd még talán összefutunk. :) Hát igen, te meg pont azért maradsz csendben mert lefintorogtak a honfitársak... :( Én még remélek, csivitelek és köszönök. Aztán ha elfordul és pofát vág az őt minősíti... :) Katt igen, ez szerintem is szomorú... :(

Katt. 2009.02.17. 12:54:45

Emlekszem, mikor eloszor talalkoztam T.vel a nyelviskolaban. - Mutatkozz be! - T. vagyok, Magyarorszagrol jottem. -AAAAAAAA! (es itt felugrottam, megolelgettem, majd elmondtam neki, hogy o az elso magyar ebben a kisvarosban, akit megismerek) Azota is baratok vagyunk, meg az anyukajat is bemutatta, aki eljott hozza vendegsegbe :) (T., mint Tibor)

13764 2009.02.17. 13:13:38

csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nyilván ha valaki "rajtakap" és rámköszön, hogy jé teis, akkor nem vágom pofákat, és kellemesen elbeszélgetek, csak annyi, hogy én nem kezdeményezek, soha. akkor talán megtenném, ha pl teszkóban, ilyesmi helyen futnék bele valakibe, de turistákkal nem. juteszembe, egyszer Laoszban találkoztam egy német-magyar párral. két napig beszélgettünk úgy angolul, illetve ő a párjával németül, hogy nem jöttünk rá, mindketten magyarok vagyunk, valahogy nem került szóba, és egyikünknek se volt árulkodó, "ordító" akcentusa. az útlevelét láttam meg véletlenül, onnan tudtam meg :-) velük aztán együtt mászkáltunk néhány napig. és egyébként 3-4 lao pasival is találkoztunk, akik a hetvenes években Magyarországon jártak középiskolába, majd orvosi egyetemre. na az se volt semmi, hogy beszélgetünk magyarul egy étteremben, és a "bennszülött" pincér szól magyarul hozzánk :-) (ott se fizetik túl az orvosokat, másodállásban családi étterem.) na azt a sokkot!

58775 2009.02.17. 16:06:03

Katt :))) ez nagyon édes lehetett. Füles húúú azt el tudom képzelni milyen durva lehetett... megszólal egy helybeli magyarul. Mellette egyébként orvoskodik is? A német-magyar pár sem lehetett egyszerű eset mikor rájöttetek, hogy mindketten magyarok vagytok.:)

13764 2009.02.17. 18:26:10

orvos is, a helyi kórház vezetője aprópénzért (Luang Prabangban). csak valamiből élni is kell.

Ziebi 2009.02.17. 19:50:50

Ez még eszembe jutott, azt hiszem soha nem húztam még ki magam amiatt mert magyar vagyok mikor egy x-edik bevásárlóközpontban a pénztáros megkérdezte honnan valók vagyunk, és mikor mondtuk, akkor azonnal rávágta hogy dejó, gratulál az aranyéremhez az olimpián :))

58775 2009.02.18. 10:35:27

Füles az nagyon kemény lehet... Ziebi ez nagyon szívmelengető élmény lehetett! :)

116268 2009.02.18. 17:28:01

:-) Mashunak volt erre (1800 km) valami pszichológiai magyarázata. Nem jósol véletlenül az az elmélet nekünk most is valami pozitívat? :-D

21264 2009.02.23. 23:47:42

Szia! Bocsánat, hogy ismeretlenül bekopogok ide. Egy ismerős ajánlotta az oldalt (és konkrétan ezt a posztot). Én Lutonban élek, de nem érzem magam sem bizalmatlannak, sem zárkózottnak, és nem is rejtőzködöm. Ti merre vagytok? :)

58775 2009.02.24. 14:04:33

Szia Ana! Nagyon örülök, hogy jöttél. Minden látogatót szívesen fogadok. Mi Brightonban vagyunk azaz felette kicsit Lewes és Brighton között. :) Londonban is volt egy szuper tapasztalatom a múlt héten - magyar sráccal futottunk össze - utána vagy fél óráig mosolyogtam olyan aranyos volt. :) de majd megírom a Londonos posztba csak jussak el odáig..:S

Ferenc 2009.03.07. 08:50:13

Szia Anyamadár! Megtennéd, hogy felhívsz? Előre is köszönöm, Ferenc

58775 2009.03.07. 10:41:56

Ferenc ha nem baj, kivettem innen a telefonszámodat. :) De felírtam.

Suzy 2010.09.09. 13:26:24

En is idekeveredtem, es maradok ha lehet.

58775 2010.09.09. 14:04:23

@Suzy Az jó! :)))

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

Anyamadár Angliában Archív