Az az igazság, hogy ezer meg ezer dologról szeretnék írni, de most ekörül forog az életünk.

Tegnap Édua megitatta Csongort a poharából miközben ezt mondta neki: - Csongorka igyál, hogy elkaphasd te is és neked sem lesz többet bárányhimlőd!

Csongornak továbbra sincs pöttye, szegény Éduám meg egyre rosszabbul van. Az éjszakát végigforgolódtuk. Vele aludtam, egész éjjel bújt, meg csimpaszkodott aztán félálomban zokogva vakarta a fejét (a haja alatt tele van kiütésekkel) és ezt húszpercenként.

A zuhany sokat segített, nagyon jó volt.

Mosogatom a teával ha már nagyon rosszul van, de nem kellemes neki az sem igazán, mert el-elsírja magát - mondjuk nem is csodálom egy félig ébren töltött éjszaka után.  Én reggelre fáradtam el nagyon...

Fekszik hanyatt az ágyban, olyan aprócska, sápadt az arca, a kiütések virítanak csak rajta, folyik a könnye, reszket és közben ezt mondja:

- Anya én annyira örülök, hogy most kaptam el és nem nagyobb koromban. Most már gyorsan túlleszek rajta és utána már nem lesz még egyszer bárányhimlőm. Mert tudod ezt csak egyszer kapja el az ember. és ha gyerekkorában az a legjobb...

Szerintetek kibírtam bőgés nélkül?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.