Autóriasztó... vijjog kegyetlenül. A könyvem a hasamon, a fejem valami elképesztően kényelmetlen szögben támaszkodik a felstócolt párnának, az éjjelilámpa az arcomba világít. Milyen furcsa! Jól látok... ja a szemüveg rajtam maradt... fasza...

Felülök az ágyban, felnézek az órára. Hajnali négy óra... hallom, hogy Mashu még dolgozik. tak...tak...takatakataka...tak... gépel. Becsukom a könyvet, ráteszem a szemüvegem. Lámpa lekapcs. Most nem látok... fáj a hasam. Oldaltfordulok, megpróbálok aludni.

Vijjog...vijjog a riasztó.

Aludni akarok! Jövő héten utazunk haza, kéne szerezni bőröndöt. Honnan vegyek? Legyen olcsó az Argosból vagy drágább? Kell beszélnem Édua tanárnőjével. Kiakasztott amit ma láttam az udvaron... lehet, csak én fújom fel a dolgot? Csak rettegek, nehogy ő is kis kitaszított legyen? Nehogy nevessenek rajta?... Aludni akarok - de a gondolatok csak úgy rámzuhannak - Miért ilyenkor jönnek elő ezek a rohadékok? Miért kell pont éjszaka aggódnom mikor alvásra lenne szükségem???

Forgolódom... ez egyre rosszabb.

tak...tak...takatakataka...tak...

Felkapcsolom a lámpát, bebotorkálok Mashuhoz.

- Te még ébren? - néz csodálkozva rám.

- Fáj a hasam és rossz dolgok járnak a fejemben...

- Csináljak neked egy forró kakaót? - aggódva figyel, mindig aggódik ha fáj valamim.

- Imádlak, de köszönöm nem kell... mikor leszel kész?

- Már csak ez a lektorálás van hátra, mindjárt megyek aludni.

Leülök mellé, picit melengetem magam, melengetem a szívem a közelében. Nézem ahogy dolgozik, ahogy újjáélednek a néhol suta mondatok a keze nyomán. Tudom, hogy nem szereti ha figyelem miközben gépel, ezért lassan feltápászkodom.

- Megyek, visszafekszem...

- Szeretlek, aludj nyugodtan és ne gondolj butaságokra.

Kapok puszit is, kibotorkálok a konyhába, kinyitom a gyógyszeres-szekrényt, minden dobozt egyenként az orromhoz emelek, hogy lássam mi van rájuk írva. Kuncogok, azért néha van valami vicces ebben a rövidlátásban... megvan! Kibogarászom mi van a használati utasításban, majd a rettenet ízű tablettát rágcsálva visszafekszem a meleg takaró alá.

Vijjog-vijjog kint az autó... basszus az előbb már elhallgatott...

Édua... igazgatónő... hazautazás... bőrönd... orvos... 

Már egészen lomhán kergetőznek csak a gondolataim. Mashu is végre befejezte a munkát, mellémfekszik, beállítja az órát meg a többi ébresztőt. Átkarol és már alszik is.

Én... is... mindjárt...alszom...

De egyszercsak megszólal mellettem egy rekedt hangocska: - Anya rosszat álmodtam. Azt álmodtam megrázott az áram...

Kinyitom a szemem, Csongor térdel az ágy mellett...

- Gyere kicsim, aludj itt velünk - próbálom formálni a szavakat.

- De anya már nem vagyok álmos.

Felülök az ágyban, szemüveg fel, megnézem jól a gyereket. 

- Nézd anya nekem van egy dízelem! - emeli magasra a dízelmozdonyát.

Felnézek az órára - fél hat. Azt hiszem kezdődik a nap, ez a gyerek tényleg nem álmos...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.