Tüskevár
2009.04.06. 19:19
Kemény borító, 1972-es kiadás, Szecskó Tamás korai rajzaival.
Az első lapon egy név, zöld tintával nyomtatta oda saját kis pecsételőjével a tulajdonosa. Vigyázott rá az látszik.
Végigsimítom a könyv fedelét. Így köszöntöm.
Kérdéseim is vannak: merre laktál eddig? Milyen szobában, milyen könyves szekrényen ültél? Miért kerültél antikváriumba?
Azután olvasni kezdem:
" Az osztály zsongása lassan elcsendesedett. Először a suttogás szűnt meg, azután a mozgás is megdermedt, és nem lehetett mást hallani, mint egy-egy köhintést s az osztálynapló lapjainak lassú fordulását, ami olyan volt, mintha kaszát suhintottak volna a levegőben."
Ismét iskolásnak érzem magam, elöntenek az emlékek, érzelmek. Tutajossal együtt beleülök az álombeli csónakba és szinte fáj ahogy Bütyök bokán rúgja. Ugyanúgy falom a betűket mint mikor kisiskolásként először a kezembe vettem...
Köszöntelek itthon te kis könyv, te álom-, emlék- és csodahordozó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.