A családom kimenőn volt, apás hétvégét szerveztek maguknak - mert én végig dolgoztam - kirándultak, szabadban voltak egész nap, tegnap meg strandoltak.

Természetesen Mashu elkényeztette őket, kaptak vízipisztolyt, könyveket, mentek pici étterembe enni - ahol igazi angol reggelit rendeltek. Délutánonként jöttek értem, sétáltak a templom sírkertjében míg rám vártak. Csongor persze felfedezett egy sírkövet amin volt egy őzike és utána egész úton az autóban a kis Bambiról mesélt az autóban aki meghalt. A fiamnak ugyanis két mániája van - a vonatok és a pici, édes állatok.

A lányom megvadult, elérte "végre" a dackorszak - eddig kihagyta - de sebaj, ezzel is megbírkózunk. Viszont hiányoztam nekik ami jó volt. Össze-vissza szeretgettek mikor találkoztunk.

Sajognak a csontjaim, izomlázam van, leégett a derekam, de fülig ér a szám. :)

Két napot dolgoztam most a hétvégén ásatáson, végig gyönyörű időnk volt, a terep fantasztikus és a csapat is. Rengeteget nevettünk, főleg az "ásótársam" a nyugdíjas Bill ugratott folyton. Állandóan le akarta nyúlni a tálcámat amibe tettem a leleteket, ugyanis az övé majdnem üres volt. Hiába vígasztaltuk, hogy dehát ő talált egy egész falat, ami nekem nem sikerült. :)

Beszerveztek közben a többiek még két programba, a "Földfigyelőkhöz" és az egyik helyi általános iskolába segédkezni.

Azért izgalmas dolgok is történtek:

Van itt egy boylerszoba a lakásban, hatalmas matrica van az ajtaján, hogy bemenni nem szabad, hogy lelakatolva kell tartani stb. Ezzel ellentétben a lakat le volt szedve mikor beköltöztünk és bent polcos tárolóhely van kialakítva a boyler meg a víztartály előtt. Hát oda pakoltuk a ritkán használt cuccokat.

Péntek éjjel arra ébredtem, hogy a boylerszobában mintha valami macskanagyságú állat rohangálna. Felébresztettem Mashut, hogy nyissuk ki az ajtót, de olyan nagyon forró volt a kilincs, meg az egész ajtó, hogy megfogni nem lehetett. Ahogy résnyire kinyitottuk végül, kiömlött egy halom gőz és beindította a tűzjelzőt. 

Na ajtó becsuk, Mashu öltözködik rohan a biztonságiakhoz, én meg kimenekítettem a hálószobából a laptopot és bevackolódtam a gyerekek mellé.

Egy fél órán belül itt is volt egy szerelő, aki kikapcsolta a főkapcsolót és megnézte mi a baj.

Mashu elnézést kért tőle, hogy ilyen hajnalban kellett idevágtatnia, de nagyon aranyos fickó volt és mondta, hogy nagyon jó, hogy hívtuk. A baj az volt, hogy elromlott a vízmelegítő, nem állt le mikor elérte megfelelő hőfokot a víz, ezért folyton forrt a tartályban. Nekünk csak az tünt fel, hogy szauna van a lakásban, meg nem száradnak a ruhák vagy két napja, de ez nem ritka esemény itt.

A fura hangokat az újra meg újra lecsapódó gőz adta ki.

Szóval ezt is megúsztuk, de azért ijesztő volt... most nincs melegvizünk, hanem egy órával előtte be kell kapcsolni majd lekapcsolni, majd talán jövő héten cserélik a meghibásodott szerkezetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.