...olyan dolgok amiket kezdő szülőkként követtünk el és ma már csak röhögünk rajta nagyokat.

Most éppen Édua első levegőztetésén kacarásztam.

Ugye nekünk azt mondták a szakemberek, hogy fokozatosan szabad csak (november volt már akkor) - öltöztessük fel és rakjuk ki az ablak alá, azután másnap menjünk ki vele a folyosóra és így tovább...

Namost ez nálunk a következőképpen zajlott: a "Nagy Első Levegőztetős Napon" a gyereket beöltöztettem szkafanderbe, beletettem a babakagylóba és kitettem a nyitott ablak alá. Fél perc után nagyon fáztam ezért felkaptam a kabátomat, de akkor meg melegem lett és kimentem a gyerekkel inkább a folyosóra, pedig az már a másnapi program lett volna. Ott gubbasztottam tíz percig vele, azután bevittem és elkezdtem volna levetkőztetni, de olyan édesdesden szundikált, hogy nem volt szívem felzavarni.

Üldögéltem előtte az államat támasztva, közben kicsit tanakodtunk Mashuval, hogy most mit csináljunk... aztán hirtelen ötlettől vezérelve bettem a babakocsiba és egy nagyot sétáltunk a Ligetig meg vissza.

Mashu majd megszakadt a röhögéstől mikor a következő alkalommal ártatlan angyalarccal előadtam a védőnéninek, hogy hétfőn persze csak az ablakba raktuk ki a gyereket mint a Mikuláscsizmát, kedden a folyosóra, az ajtó elé mint a sáros bakancsot, szerdán lementem vele a lifttel egészen a kapuig, csütörtökön az utcasarokig (sarokház volt a mienk) és csak pénteken mentem vele egy egész háztömböt...

Még dícséretet is kaptam a szabályos viselkedésemért! :)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.