Oh igen... :) Mikor a buszsofőr megkérdezi reggel hogy: ma nem jön a férjed? (valami miatt külön indulunk el), vagy megvárja amíg búcsúpuszit adok neki (a férjemnek:D)...és ezen a többi utas sem akad fenn.. :) Hogy úgy tudok megvenni bármit, hogy tudom, ha nem működik, visszacserélik nekem... stb..stb... :)

Hát igen, meg hogyha megy a vidéki úton előttünk egy bringás akkor mindenki lassít, senki nem dudál, nem előzgetik össze-vissza. Meg ugye itt a buszon kell megvenni a jegyet és akármilyen lassan megy senki nem hisztizik miatta, de akkor sem mikor éppen sofőrcsere van és áll a busz percekig.

Hát bringásként sehol nem éreztem még magam ilyen biztonságban mint itt :) És az amikor türelmesen állnak sorba az emberek, és nekiállnak egymással beszélgetni, senki nem anyázik az éppen betanuló kasszás miatt? :)

Ezeket még olvasni is jó érzés volt... Kíváncsi vagyok el fog-e jutni valaha Magyarország is erre a szintre; mert hogy én itt még ilyesfajta jó érzésekkel sosem találkoztam (talán majd Ausztráliában :) )

Én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, hiszen egyre több fiatal megy külföldre szerencsét próbálni pár évre és megszokják, megtanulják ezt a másfajta mentalitást és mikor hazatelepülnek talán többségük meg is tartja. :) Ráadásul egyre több kereskedő rádöbben arra, hogy fontos az emberi tényező (nemcsak az okos árképzés), hogy fontos a barátságos kiszolgálás. Én pl. ezért imádok otthon a Lehel Piacra járni ahol az árusok jórésze kedves és barátságos, igazi jó kereskedő. :)

Egyszer Mashu vett egy dvd-játszót még otthon. Olyan cégnél ahol három napig vissza lehet vinni bármilyen indokkal hogyha nem tetszik. Másnap visszavitte, de bennefelejtette az ajándékba vett DVD-met (azzal tesztelte a lejátszót). Másfél órát váratták az üzletben, nagykegyesen kicserélték a gépet (vagy visszaadták a pénzt már nem emlékszem), de közben megalázták, beszóltak neki és a bennehagyott dvd-t sem adták vissza végül...

Olyan nagyon jó érzés...hogy igaz, hogy nincs babakocsis fel és bejáró a közeli postán, sem a CBAban, de mindkét helyen a biztonsági őr, kedvesen, mosolyogva segít és közben a gyerekemmel is vált pár vicces, barátságos szót. Olyan nagyon jó érzés, hogy igaz, hogy sokszor magas buszok jönnek, vagy magas a vonat amivel utazunk, de mindig terem ott egy segítő kéz, valaki, aki könnyebbé teszi a fel és leszállást. Olyan nagyon jó érzés, hogy amikor a gyerekem beteg volt egy vasárnap éjjel, másnap az ügyeletes orvos, aki előző nap házhoz jött, és a háziorvos is, akivel vasárnap este beszéltünk telefonon, másnap érdeklődött telefonon a gyerekem hogylétéről. Sorolhatnám a végtelenségig, naponta érnek ilyesmik, amik szebbé teszik a napokat, de természetesen az angliai korszakból is hozhatnék példákat :)

Bonca sajnos nekem ezekben az ügyekben nagyon rossz tapasztalataim vannak otthonról. - engem hajítottak már ki gyerekestől cipőboltból (mikor a gyerekeknek akartam cipőt venni) mert sírt a kicsi, A CBA-ban terhesen megalázott a pénztárosnő, mert egy ötforintossal kevesebb volt nálam és hangosan kiabált hátra, hogy "a kisasszony pénz nélkül jön le vásárolni, türelmesen várakozzanak mire előkeríti"... - zuhantam le hanyatt a 30-as busz lépcsőjéről babakocsistól, terhesen, mert a vezető sz*rt rám (és a kedves felszálló embertársam ÁTLÉPETT a lábamon, hogy ő még felugorhasson a buszra). Egyszer forgattak velem egy babakocsis riportot az egyik kereskedelmi csatornánál. Álltam a babakocsival (benne KisCsücsök) és Éduával kézenfogva a Deák téri aluljáró legfölső lépcsőfokánál, x (ha jól emlékszem több mint 5 perc volt és többszáz ember haladt el arra) percig filmeztek és azalatt összesen 5 ember kérdezte meg, hogy szeretnék-e lemenni, segíthetnek-e.. ...és még sorolhatnám sajnos, pedig TÉNYLEG mosolygós, kedvesen köszönős ember vagyok, ha boltba belépek, ha az utcán jön valaki szembe és látom, hogy nem férünk el, félreállok és még sorolhatnám - elég udvariasra neveltek - mégis sokszor belémgázoltak, mindkétszer állva utaztam a villamoson mikor szülni mentem :). Ettől függetlenül reménykedem, hogy otthon is egyre több lesz az ilyen jó élmény, mint amikkel te találkozol. Én is találkozom sokkal, de még azért korántsem tökéletesen az állapotok :)

Tudom én is, nem álomképet akartam festeni. Ismerem az itthoni viszonyok negatív vonásait. Nem tökéletes állapotok, (hol az?) messze van attól. Igen, az itthoni vszonyoknak bőven van mit javulni. Magam részéről, a cím mondatod, úgy hatott rám, olyan nagyon jó érzés volt,-pozitiv érzések felidézése a közelmúltból, amikor egy gesztussal valaki jobbá tette a hangulatomat. Mivel épp most én itt élek, hát Budapestről folytattam a mondatot. Ha negativ kezdetű mondat lett volna azt is tudtam volna folytatni.

Jaj ne haragudj!!! Félreértettelek :S Azt hittem azért írod, mert azt hitted, hogy az otthoni állapotokat akartam kritizálni pedig nem...:S

Emő, hát ettől most nagyon nagyon elszomorodtam...és akkor még enyhén fejeztem ki magamat :(( Most mondjam azt hogy a cipőboltost itt úgy beperelnék hogy többet egy döglött egeret se árulhatna? És nem bezzegelni akarok, csak nem látom hogyan viselkedhet így egy kereskedő... Viszont én is úgy látom hogy jót fog tenni az ha sokan eljövünk, világot látunk, és esetleg hazaviszünk valami jót a nagyvilágból. A nagy kérdés csak az hogy vissza akarunk-e menni... :/

És ha nem ébredés után 5 perccel írnék kommentet lehet még ennyi szóismétlés se lenne benne :D

Ziebi - beperelés nemvolt, csak panaszkönyvbe írás, de végülis kiderült, hogy nem a boltos volt a hibás hanem a külsős biztonságiőr. A nevetséges az volt az egészben, hogy azzal dobott ki: a gyerek zavarja a többi vásárlót, közben pedig ezerrel szólt valami sz*r zene a bolton belül is, meg a folyosóról is (pláza) a saját hangomat alig hallottam. Jó kérdés a vissza akarunk-e menni. Én majd szeretnék de sokakat ismerek akik nem fognak... Viszont én azt látom, hogy van már most egy olyan laza, fiatal réteg akik kedvesek és jófejek, egyre gyakoribb az udvarias viselkedés a szolgáltató szektorban bankoktól a bringaszervízekig. De az biztos, hogy nincs még egy olyan ország - nyugatabbra ahol a közszolga a földhivatalban (vagy akármilyen hivatalban) hangosan lehülyézné, puffogva a kollegáinak az ügyfelet.

Anyamadár, nekem mind a mai napig megdöbbentő, hogy kb egy formanyomtatványt se tudok egyedül kitölteni, mert ha nincs rajta angolul is, akkor nem tudom elolvasni (de sokszor kétnyelvűek a papírok), de mégis minden, de minden ügyintézés könnyebb itt a világ végén, mint Magyarországon - bankszámla, jogosítvány, munkavállalási, internet beköttetés, mosógép házhozszállítás, mobiltelefon javítás, elromlott akármi cseréje, stb. mindig van, aki segít, huszonötödször is, a sorban senki nem hőbörög hangosan, durva vagy udvariatlan ügyintézővel vagy kiszolgálóval akárhol a négy év alatt talán ötször találkoztam, sorban állni nagyon ritkán kell tíz percnél tovább akárhol is. ma a teszkóban sikerült egy olyan csomagolt zöldséget kivennem, amin nem volt cimke, még a kasszás kislány kért elnézést tőlem, hogy el kellett szalasztani egy görkorist, hogy szerezzen rá cimkét, mögöttem sem károgott senki. szerintem ha valaki beszólna, azonnal kiraknák, rengeteg fiatal lecsap még az ilyen roszul fizetett, hosszú munkanapos állásokra is, mint a bolti munka. én teljesen el vagyok ájulva, az angol kollégák viszont mindezekre ezerrel panaszkodnak, nem tudom, hogy tényleg ennyivel rosszabb, vagy csak jólesik szidni valamit :-) nekem az jön le, hogy az angolok azért hatékonyabbak, még ha nem is ennyire jóindulatúak, mint itt.

Nagyon helyes...ahogy mesélted úgy felhúztam magam... :/ Amin mi is meglepődtünk amúgy itt, hogy ugye intézni kellett kismillió papírt, és minden helyen mindenki pontosan tudta mit kell csinálnunk, segítőkészek voltak, semmi gondunk nem volt. Ami külön tetszett, hogy simán lemondhattuk a netet mikor elköltöztünk, megkérdezték hogy volt-e valami gondunk, de nem fenyegettek hogy akkor most ki kell fizetni a nem tudom én milyen díjat amiért hamar lelépünk (fél év) :)

Didn’t know the forum rules allowed such brilalint posts.