Tegnap eléggé magam alá másztam, Mashu meg észrevette és elkezdett valamin ügyködni a konyhában. Megakadályozta, hogy kimenjek és azt kérdezgette, betegnek érzem-e magam*. Akkor már furán néztem rá és végül mikor igennel válaszoltam, elővarázsolt a háta mögül egy hatalmas bödön madártejet.

Alig tudtam megköszönni annyira sírtam-nevettem. :)

Nagyon-nagyon szeretem (és most nem a madártejre gondoltam). 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.