Huhh hát a repülőzés sajna eléggé elnyúlt. Késve érkezett a gép, elég sokat lézengtünk a gyerekekkel a reptéren, de ismét nagyon édesek voltak és nem volt gond. Ráadásul tüneményes hölgyekkel és kedves úriemberekkel ismerkedtünk össze, még segítettek is nekem mire végre elindulhattunk a beszálláshoz (fogták Édua kezét, a kézipoggyászomat húzták miközben a babakocsiban alvó Csongort toltam).

Ezúton is ismét köszönöm a sok segítséget, a jó hangulatot és üzenem, hogy a játék amit az egyik fiatalember fújt fel nekünk még mindig tökéletes és nem eresztett le. :)

A repülésért nem rajongok, de az a pillanat amikor meglátod az ablakból a Duna fekete csíkját rajta a kivilágított hidakkal leírhatatlanul csodálatos élmény. Hát imádom ezt a várost még mindig.

Itthon nővérkém várt a reptéren minket, szegény állt is ott vagy két órát mire kikeveredtünk. Volt hatalmas örömködés (örömünkben sírás) aztán itthon meg anyu székelykáposzta-lakomája fogadott (igen a késői érkezés ellenére belapátoltam belőle egy kistányérnyit ;)).

Szóval épségben megérkeztünk, csak Mashu hiányzik nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.