...reggel gyors iskolaruhavasalás, elvinni a gyerekeket (Éduához rohantak oda máris a barátnői), utána bevásárlás (vettem magamnak egy húzóskocsit végre, így nem kell a hátamon cipelnem a holmit), főzés (paprikáskrumpli) itthon második kávé...

de hopp... csörög a telefon, menjek be Csongorhoz, mert nagyon dühöng és nem bírják lenyugtatni. Nagyon szaladtam. Sikerült is megnyugtatnom annyira, hogy végül bent maradt tanítás végéig.

Ma reggel iskolába menet nagyot esett szegényke, csupa seb lett a térde. Igyekezett, hogy ne sírjon de láttam, hogy kivan (nem bírja ha valami felsebződik, eltörik, elromlik). Aztán kiderült, hogy ő ma a "Happy Helper", bevittük a terembe - miután kitisztítottuk a sebét és beragasztottuk -, ölébe vette az osztály nagy plüsskaticáját, felült a kicsi székbe és onnan figyelte, hogy játszanak a többiek.

Édes kicsi pocok... Mi lesz, mi lesz?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.