dicsekedni fogok a csajszival.

Mint szerdán (a helyszínen) kiderült, ez a helyi fesztivál nem valami iskolai színdarab, hanem egy verseny. Iskolák nevezik diákjaikat különböző versenyszámokban és igyekeznek a legjobb eredményeket begyűjteni.

Ahogy a drámatanárnő elmondta, általában a helyi magániskolák jeleskednek, mert nekik külön trénerjeik vannak. Mint egy versenyistállóban, úgy készítik fel őket.

És tényleg. Mikor fellépett az első öltönyös, szalmakalapos kisfiú a színpadra, néztem nagyot milyen ügyesen mondja a verset, de mikor az utánalévő iskolatársa teljesen ugyanúgy mondta el (ugyanazt a verset), bólogatva egymásra néztünk a drámatanárnővel...

A lányom pedig gyönyörűen kisétált a zsűri elé, odaadta a papírját, majd fellépett a színpadra és elmondta szépen a verset, gyönyörű angolsággal, tisztán, hangosan. A lényeg: a lányzó csillagos dicséretes értékelést kapott az előadásra és egy csodaszép oklevelet. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá.

(A drámatanárnő meg azt mondta, hogy hatalmas potenciál van a gyerekben, szeretné nagyon, hogyha járna majd drámafakultációra harmadikos korától és azt is mondta, hogy jó lenne ha jövőre ismét küldenénk őt a versenyre. )

Ezt a válogatást pedig az ő kedvéért. Mert a mostani mániája a Macskanő. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.