A héten először mentek a kicsik közös kirándulásra. Nagyon régóta szervezte az iskola, a tanítónénik hetente figyelmeztettek minket a harmadév kezdete óta, de úgy voltunk vele, hogy mert Csongi úgysem bírna ki egy napot így biztosan nem fog menni.

Aztán egyik nap hirtelen megkérdezte tőlem a tanítónéni, hogy egyikünk elkísérné-e Csongort a kirándulásra, mert nem szeretnék ha kimaradna belőle.

Hát nagyon-nagyon jólesett ez nekem és természetesen igent mondtam.

Több szülő jött még velünk, tehát három gyerekre jutott egy-egy felnőtt kísérő, nekem meg csak a sajátomra kellett figyelnem.

Az indulás előtt volt egy közös megbeszélés amiben kézhezkaptuk a pontos menetrendet. Szépen be volt osztva hány órakor, melyik osztály megy az arborétumba, melyik a kis vadasparkba és melyik megy az állatos órára.

Nagyon szépen is működött, csak az volt szerintem az egyetlen hiba, hogy a gyerekek a jó levegőn meg a nagy szaladgálásban igencsak éhesek lettek már a délelőtt közepén.

Az egyik legjobb rész az volt, mikor a gyerekek végre levehették a hátizsákjukat és beözönlöttek a kis sövény-labirintusba mi meg őrt álltunk a kijáratoknál.

A kötött program végén (ebéd után), elmentünk a közeli játszótérre, ott kifutkározhatták magukat azután buszra és még iskolaidőben visszaértünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.