morzsolgatom magamban. Gondolkozom azon, hogy jogom van-e leírni, hiszen mégiscsak a fiunkról van szó és az ő életéről, de ezáltal rólunk is. Segít-e neki, vagy valakinek hogyha a nagyvilág elé tárom. Érdemes-e csak azért megírnom, hogy megértsétek miért olyan furcsa már jóideje a blogom (miért lett szárazabb, beszámolójellegűbb) miért nem válaszolok idejében az leveleitekre amikkel megtiszteltek.

Most muszáj elmondanom, megbeszéltem Mashuval és ő is támogat abban, hogy írjam le nyugodtan, hátha jobb lesz ettől, könnyebb.

Egészen pici korától voltak furcsa dolgai KisSicseknek - ezeket most nem részletezem, majd máskor egy másik posztban, ha igény van rá -, szóltunk miatta orvosnak, védőnőnek. Elment Mashu PPT tanfolyamra (Positive Parenting Training) mert jött az önvád, hogy biztos mi toltunk el valamit.

Aztán tavaly jött a tikelés egyik percről a másikra. Ekkor már végre kezdtek hallgatni rám - nem néztek valami túlaggódós paraanyának - és jött egy neurológiai kivizsgálás. Örök hálám a magyar orvosainknak - a háziorvosnak és a neurológusnak (nem tudom megemlíthetem-e a nevüket, de megkérdezem őket), na meg a Budai Gyerekkórháznak.  Volt egy EEG vizsgálat (erről már írtam), hogy az epilepsziát kizárjuk.

Jöttek sorba a lehetséges betegségek, epilepszia, tourette-szindróma egyéb agyi, neurológiai problémák. Ezekkel pedig egyenként mind meg kellett küzdeni, tudatosítani, hogy nem biztos, ez még nem diagnózis, de mindezek mellett utánanézni mindegyiknek, hogy mivel jár, mivel kezelik és így tovább.

Mikor letettük végre (fellélegezhettünk) az epilepszia-témakört, akkor jött a sok iskolai probléma, majd újra hazamentünk és a Vadaskert Alapítványnál kötöttünk ki ahol először megemlítődött az Asperger szindróma ami az autizmus egyik enyhe formája. (Ismét hálás köszönetem azoknak akik ebben segítettek, hogy odajussunk elsősorban Piroska barátnőnknek.)

Mikor visszajöttünk (megnyugodva) azt hittük jobb lesz, könnyebb lesz, de a problémák csak sűrűsödtek, jött az iskolai felfüggesztés réme és ismét elhangzott az igazgatói irodában az Asperger egy sokat látott pedagógus szájából.

Azóta elkezdődtek a kivizsgálások, voltunk már kétórás komplex felmérésen a helyi kórházban, jött az iskolába pszichológus aki a saját környezetében nézte meg a gyereket, tőle megkaptuk az írásos riportot és a gyerek iskolai tanításával kapcsolatos javaslatokat (ezekről is később részletesen ha érdekel valakit) majd a jövő héten megyünk logopédushoz azaz "speech therapist"-hoz.

Könnyebb most, mert legalább tudjuk merre megyünk, ráadásul kicsit a bűntudat is enyhült, na meg végre nem néz mindenki túlaggódósnak, a szélmalomharc nagyrészét megvívtam.

Sok barát akart úgy segíteni, hogy azt mondták: "á, semmi baja annak a gyereknek", és talán ez volt a legrosszabb, mert ezek után már nem mertem mesélni nekik semmit, nem akartam se bizonygatni, se magyarázkodni, ezért csak magamban őröltem tovább.

Szóval így állunk most, meglátjuk majd hova tartunk. Imádjuk mindkettő kis csodabogarunkat (KisSicseket meg a mi kis mindentudó Hermionenkat) és azt hiszem ez a legfontosabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.