Rengeteg anyukás, családos fórumon, magazinban látom, hogy ne menjünk soha gyerekkel bevásárolni, mert az nemcsak a kicsiknek unalmas, de másoknak is zavaró. Mivel egyesek hangosan kikelnek az így bevásárolni induló szülők ellen, sokan már eleve nem is gondolnak bele abba, hogy esetleg magukkal vihetnék a gyereket, vagy lelkifurdalással teszik meg mindezt.

Nekem általában esélyem sincs arra, hogy itthon hagyjam őket és egyedül menjek el bevásárolni, így különféle trükkjeim vannak, hogy ez a kis bolt-túra mindenkinek vicces és élvezetes legyen.

Az alapszabályok:

- ne siess és ne siettesd őket, csak nyugisan, lazán,

- az elején tisztázd a legfontosabbakat (nem pakoljuk le az üvegeket, nem rohangálunk, nem megyünk túl messzire a bevásárlókocsitól) és ezek után ereszd őket szabadon,

- ha beleteszed a gyereket a kocsi öblös belsejébe, akkor tegyél alá egy nagy nájlonszatyrot, vagy újságot (esetleg vedd le a cipőjét) így nem érheti szó a ház elejit, nem lesz ott a cipője ahova az élelmiszert pakolod,

- ha tudod, hogy meg szokott éhezni a boltban akkor érdemes erre a célra kis dobozkában valami rágcsálnivalót hozni magaddal (én általában kukoricapelyhet szoktam, vagy apróra vágott almát),

- találj ki valami közös játékot (a végén írom le a mieinket abból is mazsolázhatsz).

- az önkiszolgáló pénztárnál engedd, hogy ők húzzák le és pakolják az árut (én ezt csak holtidőben vállalom be velük, ha épp senki nem áll mögöttünk a sorban) ha pedig szalagra pakoltok abban is segítsenek,

- a fizetésnél van még egy nagyon fontos szabály - akkor nem szabad zavarni a felnőttet ha épp pénzzel, fizetéssel foglalkozik.

Ha kisboltba megyünk mindenképpen hangosan köszönünk, a helyi nagy szupermarketben a biztonságiőr bácsinak szoktunk, de ha nem áll ott senki akkor nem bődülünk el, hogy "jóónapot!". A végén a pénztárosnak köszönünk, majd  szépen elköszönünk. Ezek is a játék részei - mosolyt csalni az arcokra - bezsebelni a visszaköszönéseket. :)

Miket játszunk:

itthon listát írunk, általában Éduára hagyom, mert nagyon szeret írkálni. Utána kiosztjuk ki, mit jegyez meg belőle. Pl.  Csongi a sajt, a tej, Édua a kenyér, a liszt. Megtanuljuk csoportosítani így az élelmiszereket (tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök stb...).

A boltba érve mindenki mondja magáét abból amit megjegyzett, de persze ebből a végén mindig vicc lesz, mert KisCsücsök kitalálja, hogy tej, sajt és CICITARTÓ, Édua meg mondja, hogy kenyér, liszt meg LÓ.

Levehetik a polcról ami kell (ez fontos feladat, csakúgy mint a végén az árucikkek lehúzása).

Keresni kell piros élelmiszereket, a másiknak sárgát. A végén összeszámoljuk. Ugyanígy lehet számolni mondjuk a biztonsági kamerákat (Csongor kedvenc játéka).

Sokszor megbeszéljük mit, miért nem veszünk meg, megmutatom a sok mesterséges anyag listát, aztán ők leellenőrzik a kosárba rakott ennivalón, hogy arra mik vannak felírva.

Tegnap mondjuk azon nevettünk nagyon, hogy felírtuk a listára a dinnyét, majd Csongort bemászott a kocsiba és mikor Édua szólt a dinnye miatt, bizonygattam neki, hogy hát azt már megvettük és mutogattam Csongor fejét, mint a különleges fülesdinnyét. (Jójó tudom, így leírva nem vicces, de ott az volt, mikor a két gyerek majd megfulladt a röhögéstől.)

Remélem találtok ezek között valami hasznosat és a legközelebbi bevásárlás nem idegbaj lesz a köbön (ha így volt eddig), hanem vicces, érdekes kis kirándulás.

...majdnem lemaradt a legfontosabb: természetesen vidd magaddal a saját újrahasznosítható szatyrodat, húzóskocsidat, kosaradat, hogy védd a környezetet! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.