aki egy nagyon kedves és aranyos hölgy, mosolyogva fogadott minket (mondta, hogy szólítsuk a keresztnevén A-nak) majd rögtön mutatott Csongornak egy "időszalagot" rajta kis képekkel, hogy mit fogunk ma csinálni, szépen sorjában. (Édua volt a legjobb helyzetben, mert ő az elejétől a végéig szabadon játszhatott amit alaposan ki is használt.)

Az első részben Csongor Krumplifej-emberkével játszhatott míg mi hármasban beszélgettünk a gyerekről, arról, hogy mikor kezdett beszélni, mikor mondott mondatokat és így tovább. Elsősorban a magyarról kérdezett minket, majd utána jött az angol nyelvi fejlődése. Mikor ezt befejeztük és Csongor leszedhette a szalagról "Mr. Potatohead" képét, jött a második rész, amikor egy speciális könyvet vett elő A.

Ebben képeket mutatott neki és közben kérdezett: Melyik kislány sír a képen? Melyik gyerek a legnagyobb? és így tovább, Csongornak pedig szépen rá kellett mutatnia.

A könnyű képek után a kicsit bonyolultabbak jöttek és az utasítások is egyre nehezebbek lettek, mint: - Mutass rá a bárányra a macska és a teknős után! - Mutass rá pár tigrisre!

Azután ugyanezt megismételtük úgy, hogy magyarul kérdeztünk tőle.

A harmadik résznél - miután Csongor levette a könyvet jelző kis ábrát a szalagról -, jött a postázás.

Kissé bonyolultabb cselekvések voltak kis kártyalapokon amiket el kellett mondania a saját szavaival Csonginak angolul, majd megismételnie magyarul és utána bedobhata a postaládába.

Pl. volt egy kislány akire az anyukája feladta a gumicsizmát, egy másik képen a kislány felemelte a kistestvérét, hogy az bedobhassa a levelet a postaládába.

Ezek után kicsit kettesben játszott a logopédusnénivel egy babaházzal, hétköznapi cselekvéseket kellett volna csinálnia, pl. lefektetni az ágyba a kisbabát, vagy a kutyát a tévé elé ültetni és így tovább.

A negyedik részben ismét mi jöttünk felnőttek, megbeszéltük a hallottakat, közben Csongor szabadon játszhatott.

A legfontosabb talán az, hogy a szeptemberi iskolakezdésnél egy logopédus (speech therapist) fog kimenni Csongorhoz az iskolába, hogy megnézze milyen módon segíthetnék elő a nyelvi fejlődését. Ez nagyon jó hír számunkra ráadásul ezen kívül gyakorlati tanácsokat is kaptunk.

Mivel a gyereket igazán csak a robotok meg az építkezés köti le, ezért azon kell elkezdenünk dolgozni, hogy szélesítsük kicsit a látókörét.

1. Mielőtt játszana a robotjaival, üljünk le vele és a babaházzal, legóval hétköznapi jeleneteket játsszunk el, mint pl.: egy kisbaba napja (felöltöztetés, etetés, séta, fürdetés,  altatás), megyünk a boltba vásárolni és így tovább.

Ezután kapja meg a robotokat és játszhat szabadon, de minden nap legyen egy pár perces irányított játék amihez ragaszkodjunk.

2. Amikor elmegyünk itthonról pl. vásárolni arra az időre vegyük rá, hogy ne hozza magával a robotjait, így talán jobban tud majd a környezetre koncentrálni és olyan dolgokról fog tudni beszélgetni az emberekkel amit ők is megértenek.

A következő lépcső az lesz, hogy elkészíti az írásos beszámolót és visszaküldi a kezelőorvosunknak akivel ismét találkozunk majd - reméljük hamarosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.