a fél szemináriumi csoportommal.

Elmesélem hogyan történt.

A tanárunk egy nagyon kedves, nagytudású román lány, aki épp a PhD-ját írja az egyetemen (ez bevett szokás, hogy a PhD diákok tartják a szemináriumokat).

A csoport meg elég vegyes. Vannak páran akik tudják miért jöttek ide, a többiek meg  csak azt gondolták - gondolom -, hogy menő művészettörténetet tanulni.

Na ez utóbbi bagázs egyszerűen elképesztő.

Minden egyes héten a szemináriumi órák egyik fele azzal megy el, hogy ez a kevésbé képzett csoport hülye kérdéseket tesz fel a tanárnőnek, aki türelmesen válaszol ezekre.

Az már említésre sem méltó, hogy páran baromi viccesnek tartják szegény Juliana akcentusát és néha fel-felkuncognak ezen, meg összesúgnak (akkor is amikor én beszélek).

Tudni kell azt is a történethez, hogy év elején nagyon részletes leírást kaptunk arról, hogyan kell kinéznie egy esszének, betűméret, sorköz, tartalomjegyzék, lábjegyzetek, ráadásul mindez példákkal is illusztrálva.

Nekem tegnap telt be a pohár, ugyanis az történt, hogy kerek egy órát beszéltették a tanárt az esszéről és az irodalomjegyzékről, majd a végén nyafogni kezdtek, hogy "jajj tessék nekünk ebből powerpointot csinálni mert nem értjük!".

Na akkor keltem fel én és kissé emelkedett hangon kiosztottam őket:

- Ezen nem kell érteni semmit, mert ez szabály. Csinálni kell, nem megérteni. Ha meg nem jut eszedbe akkor előveszed a kis könyvet amit kaptál és onnan kinézed. Ezen kívül vannak fogadóórák minden héten, Juliana emailcíme is megvan mindenkinek ne a mi időnket vesztegessétek akik szeretnénk tanulni! Egy órája hülyeségeken lovagoltok, ez nem óvoda!

Döbbent csönd volt, aztán mondták, hogy "jólvanjólvan értjük".

A tanárnő a szünetben meg odajött hozzám és még ő kért elnézést, de mondtam neki, hogy nehogy ő kérjen bocsánatot, tudom, hogy nem tehet semmit, hogy el kell magyaráznia vagy bepanaszolják őt, hogy nem adott megfelelő tájékoztatást. Inkább engem utáljanak, de én tanulni szeretnék.

Azóta a csoportom egyik fele látványosan aranyos velem és köszönnek, a másik fele meg elfordítja a tekintetét... :)

OFF: most kell jelentkezni a nyári ösztöndíjakra - ásatásokra - és van közötte Bulgária, Szlovákia és Románia is, csak Magyarország nincsen.  Ha szerencsém van és megnyerem a szlovákot, akkor lehet, hogy majd néha hazaruccanhatok Pestre. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.