Egy ideje nem szeretek írni Csongorról és az ő dolgairól - ismert okok miatt -, de kaptam pár emailt amiből úgy látom, hogy sokan olvastok itt, akik hasonló cipőben jártok, mint mi és szeretnétek többet olvasni a mindennapi nehézségekről.

A mai nap már rosszul indult. Első körben meg kellett győznöm a gyereket arról, hogy nem mehet iskolába a "robotruhájában" (síoveráll, azt hordta egész hétvégén), mert annyira nincs hideg és beleizzad.

Utána kezdődött a gumicsizma-probléma, az elhúzódó fogmosás - új a fogkrém, ami persze fennakadást okozott - de végül sikeresen elindultunk.

Aztán jött egy nagy pocsolya, egy hatalmas beleugrás és az iskolába érve láttam, hogy mégiscsak kellett volna az a síanorák, mert a gyerek csizmája telement vízzel.

Váltózokni miért is lenne nálam? Kérünk kölcsön az iskolától (van egy külön szekrény amiben zoknik, pólók, bugyik, kisgatyák vannak ha esetleg szükség lenne rá).

- Nem kell a váltózokni, mert az nem az enyém!

- De Csongi nem lehetsz mezítláb az iskolacipőben, fel fogja törni a lábad.

- Nem kell a zokni - karját szorosan összefonja, megáll a fal mellett egy sarokban és onnan néz rám, miközben tikkel.

- Szívem, akkor csak vidd be a fiókodba és ha fázik a lábad, akkor felveszed.

Zokni messzire repül.

- Nem veszem fel más zokniját. Nem veszek fel cserezoknit. Nekem az én zoknim kell.

- De az vizes...

- Akkor nem veszek fel zoknit - mondja üvötve.

Letérdelek elé a földre, suttogom neki, hogy nem szabad kiabálni, majd megbeszéljük, hogy rendben visszaviszem a zoknit a fiókba.

Ez nem egy csata amit meg kell nyerni, főleg nem olyan áron, hogy rákényszerítsek valamit amitől kényelmetlenül érzi majd magát egész nap. Itt nincsenek nyertesek, vagy vesztesek. Megértem, hogy neki sokkal kényelmetlenebb a "más zoknija" mint az, ha zoknitlan, így megkérjük a tanítóbácsit, hogy hadd szárítsuk a zoknit és felveszi, ha már száraz.

Mivel ilyen nehéz reggelünk volt, nem lepődnék meg, hogyha hívnának, hogy menjek be érte és még azt is meg kell értetnem vele, hogy apa ma konferencián van és nem jön haza este.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.