Március 26.

Elérkeztünk a második naphoz. Jót aludtunk és a reggeli is fantasztikus volt. Croissant, baguette, vaj és igazi tejeskávé!!! :)  Előre megmondta nekünk a recepciós, hogy mikorra menjünk le és bár erősen elfogyott az étel, ő elővarázsolt nekünk mindenből egy tálcányit (vicces volt). Egyébként a fickó igazi dörzsölt kelet-európainak látszott. Nem tudtuk honnan származott, de beszélt lengyelül meg oroszul a takarítókkal és mesélte, hogy él Londonban is. Mindenben megpróbált tényleg segíteni.

Tehát ez volt a második nap, hogy a nyakunkba vettük a várost, nem volt semmi tervünk, nem terveztünk Múzeumot, csak sétálni akartunk, magunkba szívni a látványt, élvezni Párizst.

Ismét sok kép következik, ezért kattintsatok az "elolvasom"-ra. A képekre kattintva pedig nagyban nézhetitek végig a galériát.

Március 26.

Elérkeztünk a második naphoz. Jót aludtunk és a reggeli is fantasztikus volt. Croissant, baguette, vaj és igazi tejeskávé!!! :)  Előre megmondta nekünk a recepciós, hogy mikorra menjünk le és bár erősen elfogyott az étel, ő elővarázsolt nekünk mindenből egy tálcányit (vicces volt). Egyébként a fickó igazi dörzsölt kelet-európainak látszott. Nem tudtuk honnan származott, de beszélt lengyelül meg oroszul a takarítókkal és mesélte, hogy él Londonban is. Mindenben megpróbált tényleg segíteni.

Tehát ez volt a második nap, hogy a nyakunkba vettük a várost, nem volt semmi tervünk, nem terveztünk Múzeumot, csak sétálni akartunk, magunkba szívni a látványt, élvezni Párizst.

Ismét sok kép következik, ezért kattintsatok az "elolvasom"-ra. A képekre kattintva pedig nagyban nézhetitek végig a galériát.

Most a Champs-Élysées - Clemenceau állomásnál szálltunk le.

Aztán csak sétáltunk, ballagtunk céltalanul, és mikor egy padra leültünk a gyerekek ismét az út porában játszottak és Édua szájából a nyalóka pálcikája lóg, nem cigi. :)

És akkor megláttunk egy hatalmas tyúkot. :)

Aztán megint továbbsétáltunk, nézegettük a házakat, a kirakatokat:

Majd egyszercsak a Lafayette áruháznál találtuk magunkat:

bementünk kicsit szétnézni.

Rettenetes tömeg volt az alsóbb szinteken, de a játékosztályon nem, ezért eltöltöttünk ott egy kis időt és persze a pupicsok kaptak kis párizsi szuvenírt, Édua egy cerberost választott "az én lányom!" (büszke anya vigyor) Csongor egy pici legót.

Azután elmentünk ebédelni. Egy hangulatos kis francia vendéglőt választottunk (már tudtuk előre, hogy lesz egy kedves - a beinvitálós - meg egy nagyon bunkó pincér és nem fognak megszólalni angolul) de majd erről a nap végi összefoglalóban.

Bőséges volt az étel és finom is. :)

Utána pedig elsétáltunk a Tülériákhoz, mindenféle izgalmas dolgot fotózgatva közben. Például az utcai táncosokat (imádom az utcai zenészeket és táncosokat). Elég rossz a minősége a felvételnek - ezért elnézést kérek - de engem mindig feldob ha újranézem, olyan ügyesek és viccesek voltak:

Származási hely: 2011-03-26

Ez pedig a csajoknak:

Származási hely: 2011-03-26

Szóval sétáltunk tovább és fotóztunk sokat meg gyalogoltunk. Láttuk az Operaházat a Zeneakadémiát és volt ahol letértünk a fő csapásiránytól az apróbb utcákba és itt kis kincseket is találtunk.

Ez az épület akár a XIII. kerületben is lehetne, nem? :)

Ez pedig a kicsike utca a kincsekkel: művészeti galériák, street-art, bezárt boltocskák, régiségkereskedés és gyöngyüzlet.

Régi és új egymás mellett.

Itt meg a hagyományos francia lakóház, a naaaagy franciaablakokkal és a fehér zsalukkal és egy hotel.

Aztán el is érkeztünk a Tülériákhoz, ahol kicsit leültünk pihenni.

Ez meg itt az "egyszer fogok még itt is dolgozni" arcom:

Innen folytatom holnap. Elég hosszú poszt lett sok képpel, idő kell míg megemésztitek. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.