Nem tudom mit tegyek, ez egy eszméletlen mocsok dolog. Beszéljek róla vagy inkább ne fájdítsam a szeretteim - főleg Mashu - szívét? Nagyon nehéz kérdés.

Ha eszembejut - és miért ne jutna eszembe nap mint nap - az otthonom, könnyek gyűlnek a szemembe pedig kemény csaj vagyok, mint a kő... de mégis ... ez... ez leírhatatlan.

Ezért is határoztam úgy, hogy írok róla, Terézvárosról, Budapestről, Vácról és mindenről ami otthon vár, a városokról, falvakról a szép mesékről amiket hord a hátán a szél... közben meg írok arról a sok szépségről ami itt van, hogy legyen mit hiányolnom ha már otthon leszünk végre ismét. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.