Anyamadár Angliában Archív

Ezt a blogot 2006-ban kezdtem el. Azóta nagyon sokat változtam. A régi bejegyzéseken néha nagyokat röhögök (vagy szörnyülködöm) de hát ez is én voltam valaha. Íme az eredeti bevezető: "Megpróbálok egy kis betekintést adni a mindennapjainkon keresztül abba, hogy milyen az élet Angliában, két pici gyerekkel, nyelvtudás nélkül egy egyetemi campuson. Árkon-bokron át, napsütésben, zúgó szélviharban is a férjem oldalán. Na meg persze szeretném naplóként használni az oldalt az itthonmaradt család és a barátok részére :)"

Keresés

Friss topikok

  • Nanda: Nos, e9n ele9gge9 elrontottam, vgayis fe9lree9rtettem. Azt hittem 30 000 szf3bf3l e1llhat maximum.... (2013.01.28. 02:06) Önkénteseket toborzunk
  • Hinatadono: Az igazse1g az, hogy nagyon jf3nak tatorm ezt az előny-he1tre1ny rendszert, de az e9n megle1te1som... (2013.01.28. 00:28) NHS sokadszorra - a Haywards Heath-ig kórház
  • Amy: fegyenc neked jobbule1st ne1lam mfalt he9ten volt a fre1nya ne1tha előtte meg jusutju szemine1rium... (2013.01.27. 21:08) Találtam valamit,
  • Jovita: Koszonjuk a cikket, eedkres volt olvasni!De a legfontosabb hogy ertelmet talaltak ebben a nyelvben... (2013.01.27. 12:32) a kicsi...
  • Elizabeth: Afrad: Mint ahogy a Fe9rfiak alapszabe1lyai nőknek cedmű f6rf6kbecsű műben is sezeeprl: a sedre1... (2013.01.27. 10:14) Utazás, érkezés

Linkblog

Archívum

Feedek

XML

Erre nem :)

2008.05.19. 12:26

A babavárás-csecsemőgondozás terén elég sok információt kap az ember. Kezdve ott, hogy a babatervezés időszakában, már nézegeti a teszteket - melyiket érdemes majd megvenni - veszi a kismama újságokat, információt gyűjt a nőgyógyászokról és kórházakról... Mikor már az utód ott ficereg a pocakban jön a sűrűje:

Vizsgálatok: 4D-UH vagy sima? Négymarkeres vérteszt kell vagy elég az AFP, tarkóredőmérés? Menjek-e baba-mama kapcsolatanalízisre?

 

Babaholmi téma: Milyen babakocsit? Kiságyat, ruhákat vegyek majd neki?

 

Kismamaruha, kórháztéma: Hol és milyen ruhát vegyek magamnak ha már bálnaméretű vagyok, 

Hol és hogyan szüljek? Otthon, kórház, kád vagy szülőágy???

 

Mikor pedig a csöppség a kezünkben van jön a többi fincsiség: 

táplálás: Anyatej vagy tápszer? Ha van tej mikor kezdjük a hozzátáplálást? Mennyit hízik a pici? Eleget eszik? Altatás hol, hogyan? Napirend vagy igény szerint?

egészség: Védőoltásokról mindent! Milyen popsikenőcs, pelenka a legjobb? Textil esetleg vagy bio?

 

és így tovább...

Aki egyszer végigcsinálta kb. mindent tud a legfontosabb kérdésekről, mindenről van határozott véleménye és ezt a többi kismamával meg is osztja, de leginkább abban biztos, hogy a neten vagy a kismillió babagondozási könyvben bárhol megtalálható a válasz, mert ugyanis ebben az életszakaszban eláraszt minket az információ... 

 

Azután hoppá a kedves szülő elkezd kapkodni fűhöz fához, mert a kis hordozott, szeretgetett csecsemőből öntudatos, dackorszakos gyermek lesz aki nem alszik, nem eszik és nem csinál semmit a nagykönyv szerint... ezt az időszakot is ki lehet még húzni anyu, meg barátok tanácsadásaival, van néhány könyv, újság is amiből még talán lehet okosodni... azután már csak szinte a sorstársak maradnak.

 

Ma reggel elgondolkoztam mikor az én teljesen öntudatos négyévesem szemébe néztem - aki éppen mérges volt rám - vajon azért nem adnak ki könyvet erről a korszakról, mert

1. -  fingjuk sincs hogyan lehetne jól csinálni,

2. - tudják, hogyha erre előre felkészítenék a szülőket kihalna az emberiség előre tervező, internethasználó, tanácsadókönyvolvasó része,

3. - esetleg bíznak abban. hogy majd gyorsan mindenki el akarja úgyis felejteni ezt az időszakot - a kamaszkorhoz képest ez úgyis csak sétagaloppnak fog tűnni - ezért inkább nem vesztegetnek rá túl sok szót... (nehogy feltépjék a sebeket...)

 

Naszóval kedves szülőtársaim mikor felhangzik az első "Anya/Apa nem szeretlek!" az még nem a világvége. Vagy csak egy kicsit az...

Írjak róla? Mert erre nem készítenek fel :))) 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szerző: Hicudzsi

4 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://hicudzsi.blog.hu/api/trackback/id/tr455549754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

druantia 2008.05.20. 10:02:35

Hát, Hicu, megint a fején találtad a szöget :))). Egyébként nekem is egyre gyakrabban fordul meg a fejemben, hogy talán kissé eltoltam a dolgokat az együttalvással, a demokráciával (ami ugye nem egyelnő az anarchiával) meg a nagy nembőgetéssel. Persze, ha újra kezdhetném, megint ugyanígy csinálnám, de nem azért, mert annyira jó lett a végeredmény, hanem azért, mert egyszerűen nem lenne szívem nem így csinálni. De most pillanatnyilag tényleg kétségeim vannak, mert a majdnem 23 hónapos gyerekem egy valódi kis pokolfajzat. Amerre megy, ég a talpa alatt a talaj. Oké, az én türelmem sem végtelen, de kicsit nehezen viselem, hogy időnként _provokál_ is a gyerek.

58775 2008.05.20. 10:25:15

Dru :) Szerintem semmit nem lehet eltolni a demokratikus neveléssel, pláne nem a sokat szeretgetéssel. Én akkor lennék meglepődve ha egy gyerek tök simán veszi akor akadályait, ha a napi frusztrációkat nem hisztiben fetrengené ki. :) Az a gyerkőc egy csoda, hadd pörögjön, jót tesz neki. Ráadásul te észszerű szabályokat alkotsz és mgpróbálod betartatni, ennél többre nincs szüksége szerintem. :) Túlkorlátozni úgysem jó. :) Drága jó Terézanyának ha lett volna gyereke, szerintem ő sem maradt volna angyali türelmes mellette.:)

Zsuzsa 2008.05.20. 23:26:04

Hát, nem tudom, vigasztal-e, hogy más is van így ezzel :-), mindenesetre idemásolom az egyik tavaly januári feljegyzésemet, nagylány akkor volt 2 éves és 1 hónapos. A párommal megbeszéltük anno, hogy márpedig a mi gyerekeink nem fognak toporzékolni és kiabálni, hogy "AKAROOOM!". Ennek megfelelően próbáltuk lánykát is úgy tanítani, hogy úgy kérünk, hogy "szeretném". No, az udvariasságra való nevelés következménye eképpen nyilvánult meg a minap, amikor valamiért nagyon mérges volt rám: "Anna nem szereti mamát! Anna azt szeretné, ha mama szomorú lenne!" :-) Már nem emlékszem, mivel húztam fel szegénykémet ennyire, meg arra sem, hogy hogy reagáltam, csak hogy már akkor is nagyon komikus volt nekem az egész helyzet. És, hátha ez vigasztal, azóta sem fordult elő. :-) Amúgy asszem, visszaeső esetben nem tolerálnám, végülis én sem vagdosok neki ilyeneket a fejéhez, akármennyire is haragszom. A "Haragszom!", "Mérges vagyok!", "Nagyon-nagyon-nagyon-... mérges vagyok!" részemről még OK. Az "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!" (ehhez még egy totál vörös fejecskét is el kell képzelni :-)) már csak a szomszéd szobából. :-) Legalábbis elvek szintjén. :-) BTW, kicsi fiam ma is egész nap és egész este téged emlegetett. :-)

58775 2008.05.22. 08:58:36

Zsuzsa.. jajj :))) hát ilyenkor tényleg a legjobb ha az ember nevetősre veszi a figurát... Igen szeritnem eg is kell mondani nekik, hogy te mit nem szeretsz meg ha te haragyszol :) Édes pici Andris-bandris :) (mit fogok csinálni nélkületek??? :()
süti beállítások módosítása